Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Szabó Csaba: Bosszú vagy kiiktatás? Gondolatok a Turchányi-per kapcsán (1957)

áliskolai Nevelőintézetbe, lényegében egy katonai iskolába. Tisztek és papok tanították a diákokat. 1931-ben avatták tisztté a Ludovikán. A Nádasdy huszárezred tagjaként részt vett 1938-ban a Felvidék „visszafoglalásában", majd átvezényelték a Kárpátaljára. 1940 őszén ezredével Nagyváradra került. A magyar hadba lépéstől kezdve a háború végéig részt vett a hadi eseményekben. Végül amerikai fogságba esett, ahonnan 1945 októberében engedték haza. November végén mint háborús bűnöst már le is tartóztatta a katonapolitikai osztály. Augusztusban volt a tárgyalás ellene. Kilenc hónap vizsgálati fogság után felmentette a bíróság. Hadtörténelmi és katonai irodalmi előadó lett a Honvédelmi Minisztériumban, majd 1956. október l-jétől a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára nevezték ki hadtörténelmi tanszékvezető-helyettesnek. Két évvel az után, hogy Mindszenty József esztergomi érseket az amerikai követségre kísérte, letartóztatták egy Amerikában megjelent újságkép alapján. Nagy Kálmánt a Budapesti Katonai Bíróság tizenöt évre ítélte első fokon, nyolcra másodfokon, négy és fél évet le is töltött. Katonai rangjától megfosztották. Ács Tihamért a Nagy Kálmán elleni perben egy év börtönre ítélték, amit három évre felfüggesztettek, és lefokozták.

33 Szabadulása után huszonöt évig nyomdai korrektorként dolgozott, mintegy harminc történelmi filmnél működött közre szakértőként, és írt három hadtörténelmi tárgyú könyvet.

34 A PER Az 1956 utáni perek, köztük a Turchányi Albert Egon és társai ellen lefolytatott eljárás is a klasszikus „kevert" vagy „vegyített" perek közé tartozik. 1956 lényegében „lehetőséget" kínált az államhatalom számára, hogy felszámoló, kiiktató, megtorló eljárásaikhoz ne „valóságparányokból" építsenek fel egy új valóságot, kreáljanak fikcióval és valósággal kevert „mamutügyeket". 1956-ban a korábbi, később jogfolytonosnak tartott jogrend alapján számos „valós bűncselekmény" történt. Amíg az ötvenes években a kém-, szabotázs- és egyéb ügyeket kreálni kellett, vagy legfeljebb jelentéktelen, de valóságos cselekményekből születtek vádiratok, addig 1956-ban valóban megtörténtek a kommunista állam létét fenyegető események (a szervezkedéstől az uszításon, röplapterjesztésen keresztül a fegyveres ellenállásig). Mindezekért az új hatalom birtokosai, akik minden tekintetben maguk is az ötvenes évek örökösei voltak, bosszúért lihegtek, és nem kívánták elszalasz33 HL XI. 22. 014/B., II./1959. számú elsőfokú ítélet. Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma, 026/1959. számú másodfokú ítélet. 34 1990 és 2000 között: Magyar huszárok a II. világháborúban; A honfoglalás hadtörténete; Két tábornok.