Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Szabó Csaba: Bosszú vagy kiiktatás? Gondolatok a Turchányi-per kapcsán (1957)

Ezen a ponton egy újabb emberi sorsot kapcsolt be a történelem az eseményekbe. 1956. november 4-én hajnalban Nagy Kálmán (1909-) nyugállományú alezredes, a Zrínyi Akadémia Hadtörténeti Tanszékének előadója erős ágyúszóra ébredt budai lakásán. Felöltözött, és elindult Pestre, a Honvédelmi Minisztériumba, hogy tájékozódjon az eseményekről. A minisztérium épületét éppen akkor szállták meg a szovjet csapatok, amikor odaért. Nagy Kálmán ezután minél előbb igyekezett hazajutni. A Honvéd utcában csatlakozott hozzá az ugyancsak Budán lakó Ács Tihamér gyalogsági őrnagy. Közvetlenül a Parlament mellett haladtak el, amikor az egyik bejáratnál katonák és civilek társaságában megpillantották az éppen megérkező Mindszenty József esztergomi érseket. A két katonatiszt odament a csoportosuláshoz, és közölték, hogy mit láttak a Honvédelmi Minisztériumnál. Mindszenty és a vele levők bementek a Parlament épületébe, Nagy Kálmán és Ács Tihamér pedig folytatták útjukat hazafelé. Az akkor még álló Kossuth híd közepéig jutottak, amikor észrevették, hogy a Margit híd felől egy jelentős szovjet harckocsioszlop érkezik a Kossuth térre. Az alezredes javaslatára visszafordultak, hogy tanácsot adjanak Mindszenty József esztergomi érseknek, kérjen menedékjogot az Amerikai Egyesült Államok követségén. A tanácstalan és láthatóan elkeseredett prímást már Turchányi Albert társaságában találták a Parlament egyik folyosóján, egy padon ülve. Nagy Kálmán előadta javaslatát, amit a bíboros titkárával félrevonulva megbeszélt, majd közölte: „akkor megyünk". A Parlamentet már körbezárták a szovjet páncélosok. Nagy Kálmán köztük vezette át az érseket. A harckocsiknak nem volt tűzparancsuk, nem reagáltak a gyalogos társaságra. A legrövidebb útvonalon, a Báthory utcán, érintve a Vértanúk terét, majd a Vécsey utcán jutottak a Szabadság térre. A követség épületénél Turchányi Albert csengetett, majd angolul közölte jövetelük célját. Az ajtót nyitó civil Mindszenty Józsefet azonnal beengedte, de Turchányit nem akarta, csak Mindszenty kérésére. Nagy Kálmán és Ács Tihamér, miután a bíboros kezet fogott velük és megköszönte segítségüket, hazatértek.

22 „Az elkerülhetetlen lefogás és a Szovjetunióba hurcolás helyett így reméltem még tartalékolni magamat hazám és Egyházam további szolgálatára. Ezt a nagy célt emlegette a Parlament kapujában hozzám csatlakozó rokonszenves katonatiszt is.. ."

23 Amikor Mindszenty József bíboros mögött 1956. november 4-én bezárult a követség kapuja, talán még maga sem gondolta, hogy 15 évig tartó önkéntes száműzetése vette kezdetét. 22 ÁSZTL 3.1. 9. V-144 889. Nagy Kálmán és társa (továbbiakban: Nagy-per). Nagy Kálmán 1958. október 23-ai kihallgatásának jegyzőkönyve. 23 MINDSZENTY i. m. 443. p.