Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon. Koncepciós elemek az 1956-os perekben. A Brusznyai-per

KAHLER FRIGYES Joghalál Magyarországon. Koncepciós elemek az 1956-os perekben. A Brusznyai-per A koncepciós per fogalmát a jogtörténetben bízvást tekinthetjük az egyik legújabb szakkifejezésnek. Maga a kifejezés is sokkal inkább tekinthető a publicisztikában - nemegyszer más-más értelemben - használt fogalomnak, semmint tudományos terminusnak. Szükséges ezért mind a jogtudomány, mind a történettudomány oldaláról áttekinteni, mit értünk a koncepciós perek fogalmán. A dolog természeténél fogva az első lépéseket a történettudomány tette meg, hiszen a sokféle „hamis per" tételes tanulmányozása tette lehetővé a büntető eljárásjog tudománya számára a koncepciós per terminológiájának megalkotását és gyakorlati működtetését a négy semmisségi törvény

1 keretei között - amelyekből kettő az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásának pereire vonatkozik. Az 1956-os forradalom büntetőjogi megtorlása és a koncepciós perek A magyar történelem legnagyobb politikai megtorlása több vitás kérdést vet fel a kutatók körében. Ezek egyike - a legjelentősebbek közül: voltak-e a megtorló perek között az ötvenes évekhez hasonló, konstruált-koncepciós perek,

2 vagy a hatalom minden esetben a valós tényállás alapján, a forradalomban való részvételt torolta meg. A kérdésben a történészek között két markánsan eltérő álláspont kristályosodott ki, elsősorban a Tóth Ilona-perről folytatott vitákban. Az egyik álláspont szerint az 1956 utáni perekben már nem voltak konstruált tényállások, a hatalom csupán a forradalomban való részvétel okán indított megtorló pereket. Az ezt vallók azzal is alátámasztották álláspontjukat, hogy - eltérően az ötvenes évek konstruált pereinek időszakától - nem volt szükség perbeli tényállások megkonstruálására, hiszen a forradalomban való részvétel önmagában adott volt. A másik álláspont szerint 1956-ot követően a hatalom éppen úgy élt a konstruált koncepciós perek eszközével, mint az ötvenes évek nyomozó hatóságai és bíróságai. 1 1989. évi XXXVI. törvény az 1956-os népfelkeléssel összefüggő ítéletek orvoslásáról; 1990. évi XXVI. törvény az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról; 1992. évi XI. törvény az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról; 2000. évi CXXX. törvény az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról. 2 KAHLER Frigyes: Joghalál Magyarországon 1945-1989. Budapest, 1993,139-145. p.