Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

a részleges közkegyelem gyakorlásáról szóló 1959. évi 12. törvényerejű rendelet, melynek végrehajtásáról az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész 0042/1959. IM TÜK együttes utasítása rendelkezett. Majd ezt követte az 1963-as amnesztia-rendelet, amely az 1956. október 23. és 1957. május 1. között elkövetett államellenes bűncselekmények elkövetőire terjedt ki. V. Összegzés Az 'öó-os forradalomban meghatározó szerepet játszó fővároshoz és jó néhány megyéhez képest Zalában kisebb jelentőségű események zajlottak. Ennélfogva a megtorlás sem volt olyan mérvű, mint Budapesten, Győr-Sopron vagy Nógrád megyében. A zalai bíróságok 1957 tavaszáig enyhébben ítélkeztek az országos átlagnál, majd a felsőbb igazságügyi apparátus (Igazságügy-minisztérium, Legfelsőbb Bíróság) utasításainak megfelelően 1957 derekán már jóval súlyosabb ítéletek is születtek. Később azonban a Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa sok esetben enyhítette a megyei bíróság indokolatlanul súlyos ítéleteit. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa ugyanakkor - feltéve, hogy a fellebbezést nem vonták vissza - legtöbbször súlyosabb minősítéssel és büntetéskiszabással élt. A történeti források jól illusztrálják azt az intenzív munkát, amit a zalai bíróságok az ügyészség és a megyei MSZMP kontrollja mellett végeztek. Az iratokból az országos politikai és igazságügyi direktíváknak, elvárásoknak példamutatóan megfelelni kívánó bíróság képe bontakozott ki, mely - helyzeténél fogva - jobban figyelembe vette az elvi irányításban foglaltakat, mint akár a Fővárosi Bíróság, ahol annak súlya és mozgástere okán csak 1958 végére „szilárdult" meg igazán az egységes ítélkezés.

107 107 Mncó i. m. 143-162. p. 232