Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

Az Igazságügy-minisztérium Bírói Főosztályának iratanyagában szintén fellelhető zalai kollégiumi jegyzőkönyvhöz több megjegyzést is fűztek. A liberálisnak vélt bírói véleményeket kérdőjelekkel látta el a bírói munka felügyeletével megbízott főosztályi munkatárs, s a kecskemétiekre történő zalai utalásokat is furcsállta. Mondván: honnan tudják az ottani kollégiumi álláspontot, s miért kaphatták meg ezen állásfoglalásokat? Veszélyesnek vélték, ha a megyei büntető kollégiumok egymás határozataira hivatkoznak, s az egységes iránymutató jogértelmezési álláspont nem a Legfelsőbb Bíróságtól ered.

70 A megyei bíróság elnöke 1957. április 6-án készített a kérdésről jelentést a megyei vb-nek. A jelentés szerint a népköztársaság elleni bűntettek miatt 134 személy ellen indult eljárás, s ebből már 70 személyt el is ítéltek. Az ügyek többsége főleg fegyverrejtegetés és tiltott határátlépéses ügy volt. Dr. Piros a fegyverrejtegetéses ügyek ítélkezési gyakorlatát, néhány liberális ítélettől eltekintve, keménynek mondta, a márciusi gyakorlatot kifejezetten súlyosbítottnak minősítette. Az ítélkezési gyakorlat során a statáriális rendelet hatálybalépése után is fegyvert rejtegető vádlottakat a zalai bíróságok általában egy év körüli börtönre ítélték. Az egyéniesítés nem nagyon érvényesült. 1957. április 24-én az ügyészségen, operatív értekezlet keretében foglalkoztak a problémával. Az ülésre készítette el Kőhalmi Géza ügyész is jelentését, amelyben a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés, tiltott határátlépés és annak segítségnyújtásával elkövetett bűntettekben folytatott bírói gyakorlatot elemezte. Megállapította, hogy ezen bűncselekmény-kategóriák száma erős emelkedést mutat, s az egész megyére jellemzőek a tiltott határátlépéssel elkövetett bűncselekmények, valarnint a vele kapcsolatos embercsempészés bűntette leginkább a Lenti, a Letenyei és a Nagykanizsai járásokat jellemzik. Az év első két hónapjában folytatott bírói gyakorlatot meglehetősen enyhének ítélte, s a későbbi szigorítást egyértelműen a felsőbb bírói értekezletnek, a felső igazságügyi szervek iránymutatásának tulajdonította, amelyek egyértelművé tették ezen bűncselekmények társadalmi veszélyességét. Megjegyezte, hogy a bíróságok alapos körültekintéssel vizsgálják ezen esetekben azt a körülményt, hogy a terhelteknél talált lőfegyver létéről tudomással bírt-e, vagyis a lőfegyver birtokban tartásának ténye bizonyított-e, megvan-e a birtoklási szándék és a célzat, illetve elegendőek-e a bizonyítékok e bűncselekmény megállapításához. A megyei bíróság ítélkezési gyakorlatát a járásbíróságok számára is útmutatónak tartotta, hiszen a bejelentett fellebbezési óvás esetén a megyei bírni határozat végül így hangzott: „A rendes eljárásban elbírált fegyverrejtegetési ügyeknél minden esetben súlyosítóként kell tehát értékelni, hogy a cselekményt a hivatkozott jogszabályok hatályban léte alatt követték el." 70 MOL, Igazságügy-minisztérium, Bírói Főosztály iratai (XIX-E-l-s.), 43/1957.