Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Orgoványi István: A megtorlás Bács-Kiskun megyében

kunfélegyházán Szabadella József őrnagy, az ottani hadosztály forradalom alatt kinevezett parancsnoka Nagy Imre hajnali kétségbeesett szózata hatására és a katonai tanács döntése alapján kiadta a szovjetek elleni tűzparancsot a neki alárendelt alakulatoknak. A hadtest ügyeletesének, Havas Rudolf ezredesnek a követelésére azonban körülbelül egy óra múlva visszavonta az intézkedését. Érdekesség, hogy miután Szegedről kivonták az ottani sortüzekben szerepet játszó kiskunmajsai lövészezredet, Szabadella József még november l-jén Szegedre utazott és részt vett a szegedi forradalmi bizottság ülésén, amelyen a város védelméről volt szó. Perbíró József azt szerette volna, ha a kiskunfélegyházi hadosztály áttelepül Szegedre. Szabadella József ezt nem vállalta, ám szovjet támadás esetére bizonyos garanciákat vállalt a város védelmével kapcsolatban. Jánoshalmán az ottani katonai alakulat a nemzeti bizottsággal közösen szabályos mozgósítást hajtott végre a községben és környékén. Behívták a tartalékosokat, a községbe vezető utakat lezárták, ezek mentén katonai egységek ásták be magukat. Megszervezték a hadtápot, sőt egy katonai kórházat is felállítottak az esetleges sebesültek ellátására. Kiskunmajsán a katonai tanács és a nemzetőrség lövegeket rendelt ki a községbe vezető utak védelmére. A szabadszállási 81. híradózászlóaljtól Kerekes hadnagy és hat katonája fegyveresen távozott el azzal, hogy a szovjetek ellen mennek harcolni. Központi parancs esetén tehát lett volna lehetőség a szovjetekkel szembeni ellenállásra, ennek hiányában azonban sehol sem került sor tényleges harci cselekményre a megyében. A fővárosba rendelt katonai alakulatok néhány kisebb egysége mégis csatlakozott az ellenállókhoz. Például a kiskunmajsai 31. lövészezredtől Garas Tibor hadnagy vezetésével többen az Illatos úti iskolában lévő ellenállókhoz csatlakoztak, november 9-én pedig az ezred egy része, közte Vinai András főhadnagy, Jancsik Pál hadnagy, Vémann István hadnagy és Laczkó Lukács hadnagy, a Juta-dombnál lévő felkelőkhöz csatlakozott. November 4-e után Kecskeméten november 4-e után a megyei és a városi forradalmi bizottság beszüntette a tevékenységét. A szovjetek azonnal megkezdték a letartóztatásokat. Őrizetbe vették a forradalmi katonai tanácsok fontosabb vezetőit, valamint a közigazgatási forradalmi szervezetek sok tagját is. Az elfogottakat az ÁVH Kossuth téri épületében gyűjtötték össze, majd november 9-én, valószínűleg a deportálás előkészületeként, Debrecenbe szállították, ám innen körülbelül két hét múlva hazaengedték őket. A zaklatások és a letartóztatások ellen a munkástanácsok igyekeztek fellépni. Természetesen kevés eszköz volt a kezükben, néhány esetben azonban sikerült elérniük egy-egy letartóztatott kiszabadítását.