Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Orgoványi István: A megtorlás Bács-Kiskun megyében

ORGO VÁNYI ISTVÁN A megtorlás Bács-Kiskun megyében Bevezetés Az 1956-os forradalom és szabadságharc célja, valamint az események láncolata Budapesten és vidéken azonos volt. A Bács-Kiskun megyei események, mint vidéken általában, néhány napos fáziskéséssel indultak meg a fővároshoz képest. A megyei vezetés talán reménykedett is, hogy nem kerül sor a fővárosihoz hasonló eseményekre, ugyanakkor intenzíven készült az esetleges megmozdulások megakadályozására. A későbbi forradalmárok és felkelők számára az első néhány nap a tájékozódás és a kivárás időszaka volt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista hatalom nem képes rövid időn belül úrrá lenni a fővárosban zajló elemi erejű felkelésen, az ország minden területén megkezdődtek a felvonulások és a tüntetések. Bács-Kiskun megyében a kommunista vezetők katonai eszközökkel igyekeztek gátat vetni a forradalom kibontakozásának. A sztálinista hatalom rövid, de annál kíméletlenebb harcban október 28-ára győzött a megyeszékhelyen. Ez a győzelem azonban csak pillanatokig volt teljes, ugyanis az országos politikai helyzet megváltozott, október 28-án Nagy Imre átértékelte addigi álláspontját, és demokratikus nemzeti mozgalomként értékelte a forradalmat. Rohamosan épültek ki a demokratikusan létrejövő helyi forradalmi szervek is. A sztálinista hatalom Bács-Kiskun megyei képviselői két tűz közé kerültek. Az események menetében döntő volt, hogy a hadsereg felső irányítása kikerült a katonai megoldást erőszakolok kezéből, és a kommunista párt központi irányítása összeomlott. A forradalmi katonai tanácsok megalakulása után a hadsereg alakulatait már nem lehetett a nép ellen bevetni, a megerősödő forradalmi bizottságokból és munkástanácsokból pedig kiszorultak a hatalom hívei. Ezek a folyamatok kényszerítették a megyei vezetést arra, hogy utat engedjenek a politikai kibontakozásnak. Bács-Kiskun megyében november 1-jére mindenütt győzött a forradalom. A következő néhány napban megindult a konszolidáció, és az élet hamarosan visszatért a normális kerékvágásba. Ezt a folyamatot törte meg a november 4-ei szovjet támadás, amelynek több halálos áldozata is volt. A hatalmukat visszaszerző korábbi vezetők és a szovjetek azonnal a megtorlás eszközéhez nyúltak. A restaurálódó kommunista hatalomnak nem volt helyi tömegbázisa, csak a szovjet katonai erőre támaszkodhatott, ezért a párt újjászervezését és a saját fegyveres erő megteremtését tekintették fő feladatuknak. A megszállókkal és kiszolgálóikkal szembeni ellenállás fő erejévé a munkástanácsok váltak. Nagy jelentősége volt a széles tömegbázisra támaszkodó munkástanácsok szervezeti és strukturális önépítkezésének. Ennek a fo-