Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Tyekvicska Arpád: Hős? Mártír? Áldozat? Pallavicini-Pálinkás Antal élete és halála
egy hónapig - a hadosztály megtartotta különleges helyzetét, szervezetét, majd feloszlatták. Időközben Pallavicini vesebajjal kórházba került. Felgyógyulása után önként jelentkezett munkára. Először szovhoz-brigádvezető lett, mintegy hetven ember parancsnoka. Később a lágerkórház részlegparancsnokságával bízták meg, és a kultúrcsoportot szervezte. 1946. február közepén a szovjet táborparancsnok és egy tiszt látogatta meg őt. Ismét önéletrajzát idézzük: „Már régóta figyelnek és megállapították, hogy eleget tesznek a magyar kormány kérésének, és hazaengednek. A külön kikérés oka az volt, hogy 1944 őszén Szakasits Árpád pár napig az én szobámban volt elbújva a nyilasok és németek elől, és ezt viszonozta." 7 Február 23-án érkezett meg Budapestre. Az akkor már vezérőrnagy Almásy Pál a következő nyilatkozattal igazolta őt: „Rövid szolgálati ideje miatt új beosztásában még nem volt elbírálható, de az ellenállási mozgalomban vállalt szerepe alapján feltétlenül biztos, hogy minden tekintetben kiválóan meg fog felelni. Demokratikus gondolkozása, szociális érzése vitán felül áll." 8 A háborút követő években szépen haladt felfelé a katonai ranglétrán. 1948-ban háború alatti tevékenységéért megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatát. Az ellenállási juttatás címén kapott 130 holdat ingyenesen - a magyar államnak ajánlotta fel. Pallaviríniből Pálinkás A hadifogságból visszatért fiatal Pallavicini azonban már nem az ifjú őrgróf volt. Családjának legnagyobb döbbenetére 1947-ben felvételét kérte a Magyar Kommunista Pártba, és a Honvédelmi Minisztérium III. alapszervezetének lett a sajtófelelőse. E lelki fordulatról két év múlva így írt: „Hadifogságban az első perctől kezdve nem tagadtam származásomat, és ennek kapcsán esett meg bennem az a fordulat, melyet azóta mindig érzek, hogy a szocialista társadalomban az embert munkája, értéke szerint becsülik meg, és nem nézik származását. Megtanultam a munka és a felelősség érzését. Megláttam a szocialista társadalom igazságos, egymást segítő és megbecsülő berendezkedését. Összehasonlítva ezt régi életemmel, megesett bennem az az elhatározás, hogy hazajőve elhatároljam magam volt társadalmi osztályomtól, családomtól, ismerőseimtől, baráti körömtől." 9 Egyik ismerőse, Boroviczény Károly György, így írja le a változást: „Nem tudom, de mindenesetre meggyőzték. Véletlenül Almássyéknál (sic!) voltam, amikor Anti, a hadifogságból frissen szabadulva, befutott... Közölte, meggyőződéses kommunista lett, továbbszolgál a népi hadsereg tisztje7Uo. s ÁSZTL V-103 459., 258-266. p. 9 MHKI.