Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Horváth Miklós: A megtorlás méretei, iránya és módszerei a magyar honvédségnél az 1956-os forradalom és szabadságharc után
ma alapján az 51. esztergomi légvédelmi tüzérosztályt, a hódmezővásárhelyi 62. lövészezredet és a karcagi 92. páncéltörő tüzérosztályt kell kiemelni. Természetesen szólni kell a tanintézetekről is, hiszen majd minden tizedik elítélt a vád tárgyává tett cselekménye elkövetésének idején valamelyik akadémia, tiszti iskola vagy egyetemi katonai tanszék állományába tartozott. Külön-külön a harmincat közelítette a Honvédelmi Minisztérium és mai kifejezéssel - háttérintézményei, illetve a területi kiegészítő parancsnokságok elítéltjeinek száma. Az ítéletek alapját képező cselekmények körülbelül harmadát az elítéltek Budapesten követték el. Ha a statisztikai adatokat helyőrségek szerint osztályozzuk, akkor az is megállapítható, hogy eredeti szolgálati helyük alapján az elítéltekből körülbelül száz fő Budapest, több mint ötven fő Esztergom, körülbelül húsz-húsz fő Hódmezővásárhely és Békéscsaba, több mint tíz-tíz fő Debrecen, Karcag, Kecskemét, Pécs, Szolnok és Kunmadaras együtt, illetve Veszprém helyőrségekben szolgált. Jelentős az elítéltek száma Baja, Győr és Miskolc helyőrségekben is. Befejezésként még két, általam fontosnak tartott kérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet. A katonai perek feldolgozása során több esetben láttam nyomát annak a törekvésnek, hogy a megtorlás jogon kívüli, illetve jogi eszközeinek alkalmazásával elsősorban a szovjet csapatoknak okozott veszteséget torolták meg. A szemet szemért, fogat fogért elvet a legkövetkezetesebben a Juta-dombiak (utolsó összeállítás szerint Mecséri János és társai) perében alkalmazták. Az úgynevezett Juta-dombi ügyekben rendezett perekben több mint 67 főt bíróság elé állítottak és felelősségre vontak. Csak a Mecséri János és társai elleni perben 52 fő ellen jártak el, akik közül első fokon 11 főt halálra, 1 főt életfogytiglanra, 40 főt összesen 364 évre ítéltek. A szovjet hatóságok által a politikai nyomozó szervek rendelkezésére bocsátott lista szerint 1956. november 4-én a Juta-dombnál tizenegy szovjet katona vesztette életét. A tizenegy magyar katona kivégzéséről vélhetően az operatív bizottság döntött. A másodfokú tárgyaláson kiszabott tizenegy halálos ítéletből az Elnöki Tanács hármat - Puchert Jánosét, Paska Elemérét és Dobrosi Lajosét - életfogytiglani börtönbüntetésre változtatott. Egy főt távollétében ítéltek halálra. A halálos ítéletet 1958. november 15-én hét főn - Mecséri János ezredesen, Szendi Dezső alezredesen, Szabó Pál őrnagyon, Rémiás Pál hadnagyon, Kicska János főhadnagyon, Kálmán Dezső és Magyar János honvédeken - végrehajtották.