Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

tés kiszabása nem volt sérelmes számára."

7 Ezen állásponttal egyetértett a Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztályának vezetője, Balázsi Béla alezredes, és az állambiztonságot felügyelő miniszterhelyettes, Dékán István vezérőrnagy is. Földy Lajos számára a jogorvoslatot a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának 1957. február 25-ei határozata hozta meg: az ügyben született, törvénysértőnek talált ítéleteket megsemmisítették és hatályon kívül helyezték, a vádlottat pedig bűncselekmény hiányában felmentették. A bíróság megállapította, hogy „a vádlottnak az a magatartása, hogy nem jelentette azt, hogy az ügynök végleg külföldre akar távozni, nem tekinthető bűncselekménynek, mert a vádlott volt a Katonapolitikai Csoportfőnökség vezetője, és ennél fogva nem volt köteles ezen tényt senkinek sem jelentem, és minthogy az ügynököt hírszerzésre beszervezte, a végleges kintmaradását nem kellett neki meggátolni... Nem követte el a devizabűntett kísérletét sem, mert a vádlottnak joga volt arra, hogy a hírszerzésre alkalmas egyéneket beszervezze, és nyilvánvaló az, hogy az ügynök a beszervezést ezért vállalta, mert ellenszolgáltatás fejében a vádlott vállalkozott arra, hogy a 82 000 forintját az országból kijuttatja. Figyelemmel arra, hogy a vádlottnak magas beosztásánál fogva a vádiratban felsorolt tevékenység végrehajtására joga volt, ezért magatartása bűncselekményt nem képez."

8 A politikai és erkölcsi felmentést egyszeri anyagi kártalanítás is követte, 30 000 forint kiutalásával. A nyugodt és felhőtlen nyugdíjas évek a '70-es években meghozták Földy Lajos számára a kiemelt (5600 forint) nyugdíjat, a Szocialista Hazáért érdemrendet, az egyenruha-viselés jogát, a kertes házat és a soron kívül kiutalt gépkocsit. A perek másik típusát a Pálffy György altábornagyhoz való rokoni vagy szorosabb emberi-munkatársi kapcsolatok miatti számonkérés alkotta. Az első áldozat ebből a csoportból Sármány (Schármán) József százados, Pálffy sógora, akit már egy-két nappal az altábornagy lefogása után, 1949. július 6-án vett őrizetbe az AVH letartóztatásokat végrehajtó kommandója. A százados ekkor a Serényi István alezredes vezette Támadólagos Elhárítás Osztály francia alosztályának vezetője volt. Az ellene felhozott vádat, miszerint tudott a Pálffy vezette katonai összeesküvésről, sőt aktív résztvevője volt, az AVH nyomozói nem tudták bizonyítani. Vádirat nélkül 1949. október 7-én Kistarcsára internálták, ahonnan 1953. augusztus 25-én szabadult. Rehabilitálása 1956 júliusában történt meg, aminek során visszanyerte századosi rendfokozatát, internálásának idejét katonai szolgálatnak ismerték el, és ezzel egyidejűleg rokkantsági nyugállományba helyezték. Ezenfelül egyszeri, 10 000 forintos segélyben részesítették.

9 7 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁSZTL), V-148 015., 93. p. 8 Uo. 138-139. p. 9 ÁSZTL V-148 966.1/123.