Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953
OKVÁTHIMRE Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953 A második világháború utolsó hónapjaiban felállított Katonapolitikai Osztály (1945. március 12.), Csoportfőnökség (1947. február 15.), majd Főcsoportfőnökség (1949. február 1.) legfontosabb feladata a Magyar Kommunista Párt hatalomra kerülésének elősegítése volt, a sajátos titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásával. 1 A politikai ellenlábasok, a potenciálisan veszélyt jelentő társadalmi rétegek, csoportok elkülönítése, megfélemlítése, nem egy esetben koholt vádak alapján történő letartóztatása és internálása 1945 tavaszától a Katpol egyre kiterjedtebb tevékenységét képezte. A szervezet a régi hadsereg tagjainak felülvizsgálata és B-listázása során több ezer személy ellen indított eljárást, és ennek eredményeképpen került sor ezen tisztek, tiszthelyettesek hadseregből való eltávolítására, nyugdíjazására, internálására, börtönbe zárására. A politikai hatalomért folytatott küzdelemből a Katpol ugyancsak kivette a részét, és a Független Kisgazdapárt szétverésére konspirált úgynevezett köztársaság-ellenes összeesküvés sikeres lebonyolításában játszott szerepéért a pártvezetés hálája tömeges előléptetésekben és kitüntetésekben nyilvánult meg 1947-1948 folyamán. A pártvezetők elégedettségét a párt IV. katonai konferenciáján (1948. május 8-9.) Farkas Mihály tolmácsolta, elsősorban a „hadseregnek a reakciótól való megtisztítása és a korrupció felszámolása terén elért eredményekért". 2 A siker és az elismertség azonban nem tartott sokáig, hiszen a dicséretet tolmácsoló személy 1948. szeptemberi honvédelmi miniszteri kinevezése után a Katpol addigi respektusa látványosan alábbszállt. Az új miniszter - a következő katonai konferencián (1948. november 13-14.) rninősíthetetlennek tartva a katonai titkosszolgálatnál fennálló állapotokat - azzal vádolta a szerv állományát, hogy az elhárítás vonalán „munkánk helytelen szervezeti felépítése és az a tény, hogy a Katonapolitikai Csoportfőnökség háttal állott hadseregünknek, csak megkönnyítette az imperialisták ügynökeinek munkáját a hadseregben". 3 Ezt követően hosszasan szólt mind a hírszerzés, mind pedig a támadólagos elhárítás színvonalemelésének szükségességéről, a hidegháború kibontakozásával egyre fontosabbá váló éberség és a titoktartás fokozásáról. Az új feladatok és követelmények megszervezéséhez és megvalósításához a honvédség felső vezetése egy hírszerző katonai tanácsadót kért a szov1 A katonai hírszerzés és elhárítás feladatait különböző struktúrákban és elnevezéssel végző szervezetet a továbbiakban a szakirodalomban és a közvéleményben elterjedtebb „Katpol" névvel említem mellőzve az osztály, csoportfőnökség, főcsoportfőnökség elnevezéseket. 2 KORNisPál: Tanúként jelentkezem. Budapest, 1988,171. p. 3 Uo. 193. p.