Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

tézés az alájuk rendelt, de főállású és a nagyközség ügyeinek alakulására nagy befolyással rendelkező jegyzői karra tartozott. A képviselő-testület 40 főből állott. Ezeknek a fele — mint virilista — automatikusan lett a képviselő-testület tagja, a másik 20 főt választották. A virilisták birtokos és vagyonos burzsoá elemek voltak, közöttük azonban a gróf Zichy-szeniorátus révén arisztokrata is előfordult. Az 1902 decemberében összeállított lista élén a gróf Zichy-féle szeniorátus állt, amely a Gyarmat határában fekvő birtokai után 5300 korona adót fizetett. Az első 10 között szerepel még 2200 és 1100 korona közötti adóval Felsenburg Gyula, Baintner Ottó, a Takarékpénztár, Felsenburg Tivadar, Sztranyavszky Géza, Kanitz Ödön, Berczeller Lipót, Schmidl Samu, Klein Adolf, Cservenyák György, aki 1914-től fokozatosan az első helyre került. A század elején még csak a 11. volt, de később betört az élvonalba dr. Baltik Frigyes evangélikus püspök. A legnagyobb adófizetők közé tartozott még dr. Grünbaum Aladár és Felsenburg Ödön. A világháború idején Sümegh Hugó, Hirschfeld Jenő és dr. Heksch József került egészen az élre. Az első két évtizedben több mint 50-en szerepeltek a város virilistáinak listáján. Néhányan közülük választott képviselők is voltak egyidejűleg. A választott tagok között találjuk folyamatosan Aninger László, Molnár János, Hummer Mihály, Kommerell Gyula, Vilim József, Feledi Henrik, Erdélyi József, Nagy Mihály, Jeszenszky Kálmán, később dr. Sztranyavszky Sándor nevét. A városi virilisták egy részének neve szerepel a megyei virilisták között is. A választott képviselők között is sok megyei funkciót betöltő személy szerepelt, mint pl. dr. Sztranyavszky Sándor képviselő, Nagy Mihály alispán, továbbá Baintner Ottó, Aninger László, Jeszenszky Kálmán apátplébános stb.

252 Az elöljáróság tagjai voltak: a főbíró, az albíró, a pénztárnok, a közgyám, a pénztári ellenőr, a tanácsosok (általában 6 volt egyidejűleg, köztük a rendőrtanácsos), a végrehajtó (1, később 2 fő), az írnok (1, később 3 fő).

253 A jegyzői kar létszáma nőtt az idők folyamán. Ennek magyarázatát egyrészt az írásos ügyintézés „terebélyesedésében" kell keresni, másrészt a céltudatos létszámbővítésben, amellyel igyekeztek a közigazgatási apparátust alkalmassá tenni az esetleges várossá nyilvánítás esetére is. 1900-ban 1 főjegyzője és 1 aljegyzője (adóügyi jegyző) volt a városnak, 1909-ben rendszeresítettek 2 segédjegyzői, 1917^ben pedig egy pénztári jegyzői státust. 1904-dg Ticsenszky János töltötte be a főjegyzői állást, 1904-től 1909-ig Hetényi Vilmos lett az utóda, utána 1918-ban bekövetkezett haláláig Kosztolányi Gyula következett a főjegyzői székben. Ezt követően Hummer Ferencet választották főjegyzővé.

254 A város irányításában a főbírónak volt a legnagyobb szerepe. Korszakunkban három főbíró követte egymást a város élén: 1913-ig Bálás Ferenc, akinek nevéhez fűződik a rohamos városfejlesztés, 1913 és 1918 között dr. Hermann Károly, aki folytatta a városfejlesztést és küzdött a világháború okozta nehézségekkel, 1918-tól pedig Molnár János, aki a forradalmak idején és az ellenforradalom felülkerekedésekor volt főbíró.

255 A városnak állandóan költségvetési gondjai voltak. A költségvetési deficit pótlására évről évre növekvő mértékben 60—70 %-os pótadót vetettek ki, a világháború idején pedig 78, 86, 85 és 1917-ben már 120 %-osat. A város fejlesztéséhez is rengeteg kölcsönt kellett felvenniük, pl. 1909-ben 200 000, 1911-ben 1 200 000 korona felvételét hagyta jóvá a képviselő-testület.

256