Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

Feketevízbe, Pernye János fűtő súlyosan megsérült, Rónai István postás pedig a patak vizébe fulladt.

131 Az 1927. augusztusi városi közgyűlésen merült fel, hogy a MÁV létesítsen megállóhelyet a Patvarci úti kereszteződésnél, a költségek felét a város vállalta.

132 Ennek megvalósítására sohasem került sor. A közúti személyforgalom — a város távolsági járatai — fokozatosan alakult ki. 1929-ben a MA VART megindította Balassagyarmat és Salgótarján közötti járatát. Változatlanul nem volt autóbuszjárat Balassagyarmat és Vác között, Szob és Vámosmikola között pedig egy magánkézben levő autóbuszjárat, onnan Drégelypalánkig állami autóbuszjárat bonyolította le a forgalmat, de Drégelypalánkról megint nem volt járat Balassagyarmatra.

133 A Balassagyarmat—Vác közötti autóbuszjárat csak 1932-ben indult meg. Horváth Sándor polgármester 1932. május 24nén a MA VART kiküldöttjével, Ferenczy mérnökkel folytatott tárgyalásai eredményeként még egy újabb közvetlen járatot állíttatott be Balassagyarmat és Budapest között. Megegyeztek abban is, hogy szeptembertől kezdve egy járatot beállíthatnak a városi forgalom lebonyolítására is, a Nagy-liget és a kórház útvonalon. Erre a célra addig a távolsági járatokat használták fel délelőtt és délután 2—2 járattal. Ugyanakkor a váci járat — május 22-től reggelente — Szécsényből indult és a kórháznál is megállt. Megegyezés jött létre arra vonatkozóan is, hogy a Vámosmikola— Drégelypalánk—Balassagyarmat útvonalon közlekedő autóbusz a délutáni vonatok beérkezése után azonnal indul vissza.

134 A Budapest—Vác—Balassagyarmat—Losonc—Kassa országút forgalmas útvonallá fejlődött. Itt lépte át a határt a Budapest és Ótátrafüred között közlekedő ún. Tátra-járat. Ennek a járatnak több kocsija naponta menetrendszerűen közlekedett. Az út minősége viszont csak a csehszlovák szakaszon felelt meg a nemzetközi forgalom követelményednek, a határon innen ugyanás kátránnyal kötötten készült. „Ha azután Szécsény és Balassagyarmat között egy autó defekt nélkül megússza — írta a szóban forgó útvonal magyarországi szakaszáról a korabeli sajtó —, az különös csodával határos. Mert örhalomban az úgynevezett proletárházak előtt léccel és centiméterrel megmérve 40—45 cm átmérőjű és mélységű gödrök vannak."

135 Az ellenforradalmi rendszer helyzetének megszilárdítását voltak hivatva szolgálni a különböző gazdasági tömörülések is, amelyek szervezése formailag helyben, ténylegesen felülről, a kormányzat részéről indult el. A főispánok feladata volt, hogy mindent elkövessenek a „keresztény konzervatív irányú" szervezetek megalakítására, fejlesztésére vagy legalábbis propagálására. Ilyen szervezetek voltak a Hangya, a hitelszövetkezetek, a gazdaszövetség, a faluszövetség, a földmíves szövetség, de jelentősek voltak az ipari4cereslkedelmi szervezetek is, valamint a pénzintézetek. A helyi hatalmasságok különösen arra ügyeltek, hogy az ilyen szervezetek ós mozgalmak vezetésétől a „nem komoly elemek távoltartassanak". Éber figyelemmel őrködtek azon, hogy a szociáldemokrata szervezetek „a lehetőségig ne férkőzzenek" a kisiparosokhoz, és főleg a kisiparosok testületi szervezkedése a rendszer befolyása és „felügyelete" alatt menjen végbe.

136 Erről a főispánoknak havonta jelentést kellett tenniük a kormányzati szerveknek. Sztranyavszky Sándor, Nógrád megye főispánja a miniszterelnökhöz küldött 1922. december 9-i levelében a következőket írja a gazdasági szervezetekkel kapcsolatosan: „A gazdatársadalmi szervezetek Nógrád vármegyében a következők: Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület, melynek túlnyomó többségét a vármegyei nagy- és középbirtokosság alkotja, melyen kívül azonban szép számmal vannak ebben is