Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

1843-ban is csak két tanítója — Gottwald József és Fábry György — volt a Fő utcán álló Nemzeti Iskolának.

255 Ezek után érthető a tanács 1845. szeptember 20-i tanácsülésén a Nemzeti Iskolával kapcsolatban elhangzott ama keserű megállapítása is, mely szerint „alig tudtunk... kis oskolát alapítani, s az is — a tanítók rendes alapításuk hiánya [nem megfelelő képesítése és száma] miatt — a m. kir. helytartótanács által a rendezett tanodák sorába nincsen [felvéve]".

256 A Nemzeti Iskolába, amely tulajdonképpen katolikus iskola volt, 1834 októberében az I. osztályba 61 és a II. osztályba 31 fiút Írattak be, a leányosztályba pedig 53 leányt. Hamarosan két tanítói lakást is építettek az iskolához, s ugyanakkor 1835-től 1839-ig már nyomtatott értesítőket adott ki az iskola, amelyekben a tanulmányi eredményeket is feltüntették. A város lakosságának az iskoláztatás iránti növekvő érdeklődését mutatja, hogy míg a századfordulón 50—60 gyerek járt iskolába, addig a harmincas években már 150—160 fő körül mozgott a. tanulólétszám. Valószínűleg ez volt a helyzet az evangélikusok két tanteremből álló és két különböző telken elhelyezett iskolájában is, ahol 1833-ban még egy tanítói állást szerveztek Sztancsek Sámuel balassagyarmati lelkész erre a célra rendelt hagyatékából. Tanítói 1838-ig Jancsovits József és Melczer Lajos voltak. Melczer ebben az évben a pesti evangélikus gimnázium tanára lett és ismert tankönyvíró a negyvenes években. 1843-ban Chudátsek János és Vincze Sámuel voltak az evangélikus iskola tanítói. A harmincas években merült fel a város vezető köreiben a gimnázium létesítésének gondolata. Kérésükkel még az országgyűlés elé is járultak, de eredményt nem értek el.

257 A tanítók javadalmazását a városi tanács vállalta magára. Ugyanígy nyugdíjukat is. 1834 augusztusában ment nyugdíjba —az 1808-tól kezdve városunkban, azelőtt pedig Kallón tanító — Ray József. A tanács évi 100 ft-ot és 10 kála rozsot „ajánlott fel neki pensió képpen". Ray ezzel nem volt megelégedve. Kérvényében elmondta, hogy amikor „utána estek és jó helyéből, ahol holtig bizonyos jó kenyere és helye lett volna, Gyarmatra ámították", mást Ígértek neki. Szemrehányásaival viszont a tanács elégedetlenségét váltotta ki, mert azokat „az esedező úr iránt bebizonyított jó gondolkozásért meg nem érdemiette", ennek ellenére „nem falusi módra tekéntvén" a kérvényező mostani „szomorú helyheztetését", megigérik, hogy a pensión kívül, aminek összegét emelni nem tudják, bizonyos collectát is fog évente kapni. A tanítói fizetésekre nézve igen jellemző az 1835. szeptember 2-án Albl Mátyással kötött szerződés, öt a plébános ajánlatára és „az egész katolikus községnek" akaratából alkalmazták a Nemzeti Iskola első osztálya tanítójának és templomi orgonistának. Albl évi fizetésül 210 ft-ot kap, valamint udvarába beszállítva 6 öl fát és 2 kála tiszta búzát az ostyasütéshez. Ezenkívül a katolikus mesteremberektől évente 48 kr-t, a jobbágyoktól 1 kila, a zsellérektől pedig 1/4 kila rozsot. Az illetménybe járó szántót és rétet a város művelteti, az egyháztól részt kap á stólapénzből. Szabad lakás illeti meg az iskola épületében, ami három szobából, egy konyhából s az udvaron levő épületben pedig egy szobából, kamrából és pincéből áll. Kötelessége a leánygyermekek tanítására „egy praeparandiát [tanítóképzőt] elvégzett tanítót maga költségén tartani" és azért minden tekintetben jót állni. Az első osztályt maga, a leányokat pedig praeoeptora [segédtanítója] magyar nyelven tanítsák. Köteles a plébános által meghatározott egyházi teendőket elvégezni, és „az orgonálásban igen gyenge lévén", igyekezzék abban magát mielőbb közmegelégedésre kiképezni. Igyekezzék magát a jó er-