Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

JEGYZETEK

tanított 1881-től 1885-ig. A balassagyarmati születésű Luby Sándor 1880 és 1883 között a városban (egy-két évig a Nemzeti Iskolában ingyen) tanított, majd Pestre költözött, ahol nemcsak mint újságíró dolgozott, hanem mint költő és műfordító vált ismertté. Tomeskó Nándor igazgató indítványára megszervezték az ismétlő iskolát, s ott díjazás nélkül tanítottak. NmL Bgy. kgy. jkv. 1868. máj. — NE 1890. szept. — Kemény Gábor, az állami elemi iskola igazgatója 1878-ban Eötvös halálának évfordulóján az Eötvös-alap intézményét honosította meg városunkban. A tanítók a 70-es évek közepéig kb. 110—140 ft, később 200 ft körüli fizetést kaptak, A fizetések rendezése során a 90-es években volt észrevehető javulás; a század végén a fizetések 500—700 K között ingadoztak. Nyugdíjalap létesítésére már 1875 előtt is voltak kísérletek a katolikus tanítók körében. Döntő fordulat 1875ben a tanítók és óvónők nyugdíjával kapcsolatban megjelent törvény végrehajtása során következett be. 133 NLHH 1893. 47., 36. sz. — BOROVSZKY 720. — LADÁNYI i.m. 11—113. 13* A Nógrádvármegyei Múzeum Társulat 1898. júniusi választmányi ülésén Nagy Iván főtitkár közölte, hogy a Nógrád megyei születésű Katona István történettudós arcképét a múzeumnak adományozták. Ugyanakkor a választmány elhatározta, hogy a salgótarjáni szolgabíróságtól írásban kérik az ott lévő XVIII. századi képet Nógrád váráról, hogy el ne kallódjon. 135 A Nógrád-Honti Ellenzék már 1898-ban arról ír egyik vezércikkében, hogy a múzeum iránti érdeklődés szinte teljesen megszűnt. A vezetőség semmit sem tesz az anyag és a könyvtár rendezése érdekében, pedig már saját helyisége, sok anyaga és 10 000 kötetes könyvtára van. Más városok példájára utalva javasolja a múzeum mielőbbi rendezését, továbbá a környék várainak restaurálását, a történelmi vonatkozású tárgyak emléktáblával való megjelölését. — NLHH 1891. 35., 48. sz. — Uo. 1893. 34. sz. — Uo. 1893. 32. sz. — NHE 1898. 24. sz. — Uo. 1898. 32. sz. — BOROVSZKY 707—708. 136NHE 1898. 24. sz. — JASKOVICS FERENC: A Nógrádvármegyei Múzeum Társulat története. 1891—1909. Budapest 1910. — NHE 1898. 32. sz. 137AUGUSZTIN ISTVÁN: A Balassagyarmati Dalegylet története. 1862—1932. Balassagyarmat 1932. — NmL Nm. kgy. jkv. 1881. — NLHH 1883. 35. sz. 138 AUGUSZTIN i.m. — NE 1890. júl. — NHE 1898. 7. sz. — NLHH 1884. 22. sz. 139 NLHH 1899. 9. sz. — Uo. 1904. 21. sz. — NE 1890. — BOROVSZKY 720. 140 NLHH 1884. 2. sz. — Uo. 1891. 34. sz. — NHE 1896. 22. sz. — Uo. 1899. 27. sz. — Uo. 1893. 22., 24. sz. 141 NLHH 1895. 2. sz. — Uo. 1890. 16. sz. — NHE 1898. 7. sz. — Uo. 1896. 5. sz. — Uo. 1866. 6., 18. sz. — VÖLGYI (WAGNER) ISTVÁN ANTAL: A balassagyarmati Skarabeus-Asztaltársaság története (1876—1906). Balassagyarmat 1907. 142 Az Iparos Ifjúsági Egylet az 1880-as években színdarabokat (népszínmű, vígjáték) adott elő. Ez az egylet 1893-ban Iparos Ifjúság önképzőköre néven újjáalakult a jóváhagyott alapszabályokkal. A tagok műkedvelő előadásokat, nyáron pedig a Fürdőkertben tánccal egybekötött színielőadást rendeztek. A Legényegylet helyiségében a tagok rendelkezésére álltak az újságok, folyóiratok és a többszáz kötetes könyvtár. A századfordulón alakult Evangélikus Szövetség is megkezdte működését (későbbi neve Evangélikus Ifjúsági Egyesülés), műsoros esteket és táncos összejöveteleket rendezett. — NIEDERMANN IMRE: A Balassagyarmati Katolikus Legényegylet története. Balassagyarmat 1937. — LADÁNYI i. m. 134., 138. — NLHH 1893. 42. sz. Uo. 1904. 52. sz. — Balassagyarmaton 1869-ben alakult a