Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

csekélységeket — adtak és vállaltak a lakosok".

34 így azután évek hosszú során ezek a kezdetbeni szívességek gyakorlattá váltak, sőt már meg is követelték őket. Ezzel tulajdonképpen súlyosbították az eredeti telepítőlevelek előírásait. Ennél is komolyabb gazdasági és társadalmi problémák származtak viszont abból, hogy a vallásszabadság csak az egyik telepítőlevélben szerepelt. A földesurak ugyanis egyúttal a katolikus egyház kegyurai is voltak a városban. Az ő közbenjárásuk eredménye lehetett, hogy ebben a papszegény világban öt évvel a telepítés megkezdése után már volt katolikus plébános Balassagyarmaton.

35 De volt földesúri támogatást nem élvező evangélikus papjuk is a balassagyarmatiaknak.

36 1711-ben, amikor „visszaáHították" a balassagyarmati plébániát, vagy 1717ben, amikor Hojcsi János evangélikus lelkészt elűzték, a katolikusok elfoglalták a város — evangélikusok által épített — egyetlen templomát. Az 1731. évi canonica visitatio (egyházlátogatás) jegyzőkönyvében az olvasható erről a templomról: „A Szentháromság tiszteletére van szentelve. A legutóbbi zavaros időkben a nem katolikusok építették és azután a földesurak elvették. Nincs javadalma. Föl sincs szentélve. Deszka menyezete van. Nincs sekrestyéje." Egy oltára, fából készült szószéke és ülőhelyei vannak. Az anyakönyvek 1706tól vannak meg.

37 A földesurak protestánsellenes magatartása a lakosság ellenszenvét és tiltakozását váltotta ki. Ennek egyik jele, hogy az 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv több olyan katolikus hívőt sorol fel, akik áttértek az evangélikus hitre. Ezek: Oravecz Máté, Szeleczky Miklós, Hruska Márton, Trabák Lukács, Kuzma Miklós és_ felesége, Zsuzsanna, Trabák Márton és felesége, Katalin, Klebniczky Jánosné és Ziska Györgyné, Anna. Az áttértek között található Szeleczky Miklós talán azonos az 1715. évi országos összeírásban szereplő hasonló nevű balassagyarmati bíróval. Apáthy János plébános 1716-ban a csesztvei evangélikusoktól veteti el a templomot, majd 1717-ben a balassagyarmati evangélikus papot is elűzeti, ö az, aki az 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a 9 kilépővel szemben „az utóbbi időben 26 fővel gyarapította a gyarmati katolikus hívek számát".

38 Mindezt természetesen csak földesúri segítséggel, elsősorban a vakbuzgó katolikus gróf Balassa Pál közreműködésével lehetett végrehajtani. A katolizáló törekvések Blahó János plébános idejében is folytatódtak. Plébánossága idején kezdte el ós fejezte be 1746ban Balassa Pál a ma is álló katolikus plébániatemplom építését.

39 Ekkor már a város bírája és tanácsa is teljes mértékben a plébános befolyása alá került, ami azt eredményezte, hogy 1746 márciusában 17 család hagyta el önkényesen a várost. A csesztveiek — akik harcban álltak a gyarmati plébánossal

40 —, valamint az evangélikus szügyiek és galgagutaiak nemcsak szekereket és lovakat adtak kölcsön a szökevényeknek, hanem az üldözésükre küldött perzekutorokat is puskával és vasvillával űzték vissza. Az 1746 áprilisában tanúkihallgatást eszközlő megyei hatóságok egy szökevényt sem tudtak kihallgatni. Igen jelentős viszont mindaz, amit rájuk hivatkozva az el nem szökött gyarmatiak mondtak el városuk állapotáról. A szökést a város belső életét megmételyező „kiskirályok" hatalmaskodása idézte elő. A tanúk egybehangzó vallomása szerint a szökevények mind azt mondták, hogy nem a földesúri és nem a vármegyei terhek vagy szegénységük miatt kerekedtek fel — hiszen egész jómódúak is voltak köztük —, hanem azért, mert „a méltóságos uraságok olyan bírákat tesznek nekik, akik jövevények", mert „a város jövedelmeiből olyanok diszponálnak, akik a város