Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
JEGYZETEK
Egyesület. Az 1875-ben létrejött önsegélyező Egylet is lényegében szociális intézmény volt. Az 1866-ban alakult Temetkezési Egyesület (később Társulat) célja pedig az volt, hogy az elhalt tag családjának meghatározott összeget (40—50 ft) kifizetve gondoskodhassanak — anyagi megterhelés nélkül — a halott tisztes temetéséről. Az egyesületnek általában 600 tagja volt; 1876-tól nemcsak katolikusok lehettek a tagjai, hanem más vallásúak is. A tagok kis részletekben fizették ki a 40 ft-ot, de ha a tag néhány részlet befizetése után (s ha hátraléka nem volt) meghalt, a család a teljes járulékot (40—50 ft) megkapta. A társulat 1872ben gyászkocsit és temetkezési felszerelést vásárolt, amit a halott tag temetésénél csekély összegért vehettek igénybe. A szegények részére egy-két helyen állandó gyűjtés folyt perselyek útján (pl. a bíróságon évi 50—80 ft eredménnyel). Voltak áldozatkész emberek, akik évente vagy alkalomadtán nagyobb pénzadománnyal, ingyen tüzelővel vagy nagyobb mennyiségű ingyen kenyérrel igyekeztek az anyagilag súlyos helyzetben levők nyomorát enyhíteni. Különböző intézmények és egyesületek (dalárda, színjátszó csoportok, Katolikus Legényegylet, Skarabeuszok Társasága, iskolák) is jótékonykodtak azáltal, hogy az általuk rendezett hangversenyek, estélyek, bálok jövedelmét vagy annak egy részét szociális intézmények, árvízkárosultak, szegény tanulók, sokgyermekes családok segélyezésére ajánlották fel. — A Balassagyarmati Római Katolikus Temetkezési Egylet jkv-e 1866. — BOROVSZKY 720—721. Balassagyarmat hazafias és erkölcsi kötelességének tartotta, hogy adományaival támogassa a szociális célú országos törekvéseket is. Például az ország különböző részeinek árvíz- és tűzkárosultjain kívül pénzadománnyal segítette a bukovinai Istensegíts csángó községet magyar templom és iskola építése céljából, 1894-ben stb. — NmL Bgy. kgy. jkv. 1894., 1898., 1899. Meg kell emlékeznünk a balassagyarmati megyei börtön (fogház) lakóiról, a társadalom elesettjeiről, a bűncselekmények miatt vizsgálati fogságban tartott vagy bíróilag elitélt rabokról, fegyencekről. A válság idején azok a nincstelenek, akik semmiféle munkához nem jutottak s segélyben sem részesültek, lopással igyekeztek magukon segíteni. A tolvajlások miatt elitélteket a 70-es években a volt megyei magtár (Bercsényi utca sarkán) épületében elhelyezett rabdolgoztató lakatos és asztalos műhelyben foglalkoztatták, később pedig szabóműhelyben vagy a szőlőkben dolgoztatták őket, esetleg a kosárfonással foglalkoztak. A börtönben 1893-ban 140 elítélt és 55 vizsgálati fogságban levő volt. — NLHH 1893. 28. sz. — Uo. 1890. 18. sz. — Uo. 1896. 3. sz. 1898. 166 NmL Bgy. kgy. jkv. 1885. 167 BARTHA ELEMÉR—KAMARÁS JÓZSEF—KENESSEY ALBERT: A balassagyarmati kórház vázlatos története. Balassagyarmat 1965. 7. 168 A bizottság állandó tagjai voltak: a tiszti főorvos, a járási orvosok, az állatorvosok, a gyógyszerész, a mérnök, az építész s még kb. 10 választott megyei bizottsági tag (köztük a balassagyarmati Bogdán Mihály, Kövy Tivadar, Reményffy József, Manóssy Alajos). 169 NmL Nm. kgy. jkv. 1876. — Uo. 1873—1877. 17tí NmL Nm. kgy. jkv. 1881. — NmL Bgy. kgy. jkv. 1883. (120. §) aug.—szept. — Uo. 1886. szept. NHE 1898. 3. sz. — Uo. 1898. 22. sz. 172 Feladata volt a szegény betegek vizsgálata, részükre gyógyszer kiutalása, az élelmiszerek egészséges voltának ellenőrzése (vágóhíd, mészárszékek, pékek, üzletek, kocsmák), nyilvános helyek, fürdők, utcák tisztaságának biztosítása, 1894-től a
