Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

JEGYZETEK

uradalmak is véglegesen elintézhetik a sátrak elhelyezésének ügyét, egyezzen bele a tiszttartó abba, hogy „a Vármegye Háza és Gabonyi úr kertje s udvara között lévő utcát" a szűcsök foglalhassák el. Vithalm a kérést még aznap átküldte a városi tanácsnak, mivel az a kérelem iránt már vizsgálatot tartott. A tanács még ugyanaznap elkészítette jelentését, amiben előadta, hogy „városunk kapitányát Zsigmondffy Márk urat a dolog megvizsgálására kiküldvén, az nékünk azt jelentette, hogy a szűcsök többen lévén, alkalmatosabbnak találná" a jelzett utcát „azoknak az árulásra által adni, a cserző vargákat pedig azoknak a volt helyére helyheztetni, még pedig olyan formán, hogy a vargák az elsőség helyét a csizmadiák sátorától kezdenék. Melyet mi is alkalmatosnak találván, helyben hagyás végett elő terjesszük." Vithalm elfogadta a tanács javaslatát és elrendelte, hogy Somoskőy György „circuláris... a szűcsök és vargák helyét jegyezze ki". A szűcsök, hogy a helyhez való jogukat biztosítsák, az iratnak a városi jegyzőkönyvbe való iktatását kérték, ami december 31-én történt meg. Az ügyhöz azért volt elegendő a divényi uradalom

? mert az utca annak a városrészében feküdt. A vásári rend a szűcsök esetében úgy alakult, hogy sátraik mellett nyomban a Pest megyei városok és falvak mestereinek sátrai álltak, és ezért 1835-ben sikerült elérniük, hogy a váci vásárokon a balassagyarmati szűcsök sátrai nyomban a Pest megyei szűcsök sátrai után következtek. A gyarmati csizmadiák azonban nem voltak megelégedve az új helyzetükkel. Ezért arra kérték a városi tanácsot, eszközölje ki az uradalmaknál, hogy visszatérhessenek a régi helyükre, amit 1835. március 5-i ülésén ilyenképpen intézett el — egy szót sem ejtve a „méltóságos uradalmakról" — saját hatáskörében a tanács: A „becsületes, nemes csizmadia céhnek folyamodása helyesnek találtatván", elrendeli, hogy a most következő Laetare-vásáron, amit március 14-én és 15-én fognak tartani, még a régi helyén maradjon a céh. „Vásár alkalmával pedig megkérdeztetvén a vidéki csizmadia mester urak is, ha nékiek kedvek ellen nem lészen, s köz akarattal bele egyeznek, azonnal a régi hely jövendőre — kívánsága szerint — megállapíttatik." A városi tanács tehát elő sem terjeszti jóváhagyás végett az uradalmakhoz az ügyet, ami az ezen a téren való önállósulás felé döntő lépés, bár még nem zárja le a további vitákat. — NmL Bgy. jkv. III. 1818/28., 1818. febr. 8., 1822/48. Divény 1822. jan. 15. — IV. 1833/70., 1833. nov. 8. — NmL Bgy. jkv. 1834/187., 1834. dec. 31. benne az 1834. okt. 27-i iratok másolata. — NmL Bgy. jkv. 1835/50., 1835. ápr. 11., 1836/93., 1836. márc. 5. 199 NmL Bgy. jkv. I. 1788: 57/b htt. 35 760. 200 Például Perl Hermán „helybéli izraelita s dohány vágó megfogadta inasnak" 1845. június 7-én a tanács előtt „Gaidos Jánost oly feltétel mellett, hogy őtet a dohány vágásra kitanítja". Ezért tartozik őt „egy egész évig szolgálni, melyért is fog néki fizetni tartásán kívül 35 ft-ot váltópénzben és egy pár új csizmát. Hogy ha pedig ez év végétől tőle elmenne, itten Balassagyarmaton néki mesterséget folytani nem szabad." Az egyezséget a tanács jóváhagyta és jegyzőkönyvébe bevezette. A szerződés elárulja, hogy a céhen kívüli iparűzőknél mennyivel könnyebb feltételek mellett lehetett szakmát tanulni, mint a céhen belüli mestereknél. — NmL Bgy. jkv. VI. 1845/349., 1845. jún. 7. — VII. 1847/364., 1847. jún. 2. 201 NmL Bgy. jkv. VI. 1845/503., 1845. júl. 31. — IV. 1836/168. és 173., 1836. jún. 24. és 26. 202 NmL Bgy. jkv. VI. 1845/503., 1845. júl. 31. — V. 1843/205., 1843. ápr. 22. 203 NmL IV. 1836/222., 1836. okt. 13. — Ha szükség volt rá, a céhbeli mesterek ügyé-