Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

JEGYZETEK

15 BJN 142., 147—148., 151. 16 1546-ban például bizonyos mennyiségű, a gyarmatiaktól átvett gabonáért vitáztak egymással a város földesurai, s valószínű, hogy hasonló esetek később is előfordultak. — OL Balassa oki. Garamszentbenedeki konvent fasc. 80 no 22., Prot. D. pag. 351. 17 REN 416. — KKSZ 99—100. i^OL Balassa oki. Szepesi káptalan pag. 20—21. — Ez a végrendelet másolat nem azonos a DÉZSI LAJOS által kiadott Balassa Bálint minden munkái (Budapest é.n.) című mű 2. k. 568—573. lapján közölt — a DÖBRENTEY GÁBOR által megtalált és TOLDY FERENC által a Századok 1873. évfolyama 307. stb. alapján közreadott — végrendelettel, ami szintén 1585. október 3-án kelt Királyfalván. Ennek a hiteleshelyi másolatnak az aláírói ugyanis a következők: „Gyarmathy Balassa Bálint, FRANCISCUS PEKRY, Georgius Szlatinszky, CASPARXJS ZATORSZKY, Georgius Lukaniczky, Georgius Névery, coram me Lauerntio Zatureczky, Barbarith Gáspár. Ezzel szemben a nyomtatásban megjelent végrendelet aláírói: Gyarmathy Balassa Bálint, Georgius Slatinszky, Franciscus Kéry, Georgius Lukaniczky, Lassarus Zlatinszky, Georgius Névery, Coram me Lauerntio Zathwreczky." (Az eltérő nevek kurzívval szedve.) — A nyomtatott DÉZSI által közölt szövegben nem fordul elő a Balassagyarmatra vonatkozó rész. A szöveg különben azonos. Az 571. oldalon levő pontozott helyre a hiteshelyi másolat alapján a „ruhámat" szó írandó, a végrendelet végén pedig „Locus octo sigillorum" — azaz nyolc pecsét helye — olvasandó. 1

9 OL Balassa oki. Szepesi káptalan. Az 1583-ban kezdődő jegyzőkönyvben: fol. 300. Anno 1585. Az osztozkodás feltehetően a végrendelet elkészítése előtt történt. 20 Feltételezésünket alátámasztja az, hogy 1579-ben a törökök itt 50, 1562-ben 53 házat írtak össze, 1552-ben pedig a megyei összeírás szerint 51 lakott és 19 lakatlan porta volt városunkban. 21 JPP 32—33., 340—341., 346—347. — KKSZ 106. — BJN 146—148. — JKB 1923. márc. 4. 22

GARÁDY: Baranyai Decsi János magyar históriája. Budapesti Szemle 1867. 326., 340—342. — JPP 51., 423—424. — REN 417., 421. — KKSZ 106—107. 39. jegyzet. 23MAN 1. k. 195—196. — JPP 530—531., 602—603., 677., 709—710. 24 JPP 714., 721. — REN 418. — BJN 176—179. 25 MAN 3. k. 167. — REN 418. — HLB 699. 26 Egy 1607. évi kimutatás szerint a bányavidéki főkapitányság 15 végvára 5655 főt kitevő rendes katonasága fizetése és az erődítmények fenntartása évi 310 245 ft-ba került, ami abban az időben szinte elképzelhetetlenül nagy összeg. Mai pénzben is mintegy 300 millió ft-nak felel meg. Ennek az évről évre növekvő összegnek a maradéktalan előteremtése nem sikerült, s így egyre nőtt az elkeseredett végvári vitézek száma. Gyarmaton különben 1610-ben ez volt a helyzet: főkapitány: Somogyi Mátyás, fizetése 50 ft, asztalára ugyanennyi. Ezenkívül a király különös parancsára járt neki havonta 150 ft pensio (átalány). Zászlótartó, sípos, dobos fizetésére kapott 12 ft 80 d-t. „Vicekapitány: Rodosóczy Jakab 25 ft fizetéssel. Állott az őrség 150 gyalogosból, kiknek vajdái [hadnagyai] Csókaházy Orbán, Horvát Márk és Ferenc Albert voltak." A vár fenntartása havonként 1024 ft 60 d-ba kerül. Figyelemreméltó — és ez a gyarmati végvár fontosságát is igazolja —, hogy mennyire kiemelt bánásmódban részesült Somogyi Mátyás. Igazolja ezt, hogy Komárom főparancsnoka személyére és egyéb költségeire 314 ft-ot, a nem kevésbé fontos Vác főkapitánya csak 162 ft-ot, Szécsény főkapitánya asztaltartására csak 50 ft-ot, Füleké pedig csak 25 ft-ot kapott ha-