Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A MAI BALASSAGYARMAT

nek. De az anyagi erők csak a harmadik 5 éves terv végén tették lehetővé az új megoldást: a szociális otthonként működő volt megyeháza művelődési központtá való átalakítását s ezzel párhuzamosan egy új szociális otthon felépítését. Balassagyarmat felszabadulásának harmincéves évfordulóját azonban már a volt megyeháza átalakított dísztermében ünnepelhette a város lakossága, s miután az új szociális otthon 1975-ben átadásra került, megindulhatott az évszázados megyei épület teljes rekonstrukciója is. Balassagyarmat jelentősége napjainkban is jóval nagyobb, mint ahogy az a város nagyságából következne. Az a tény, hogy Balassagyarmat Nógrád megye második ipari központjává vált, hogy a megye mezőgazdasági irányítása innen történik, hogy a kereskedelem (és a bíráskodás) területén is működnek itt megyei szervek, mindez azt mutatja, hogy Balassagyarmat nem csupán egy egyszerű magyar kisváros, de egy olyan település, amelynek jelentős szerepe van a környék, sőt az ország életében is. 1970-ben már az összes foglalkoztatottak 62 %-a ipari munkás. Az ipartelepítés következtében meggyorsult a fizikai munkások beköltözése a városba. 1971—1972-ben — például — a családtagokkal együtt 500 dolgozó telepedett itt le. Jelenleg a balassagyarmati munkásság mintegy 4500 főt számlál. A balassagyarmati munkásság tulajdonképpen mindössze egy évtized alatt jött létre. Nálunk nem voltak jelentős munkáshagyományok, itt nagyrészt hiányzott az a tradicionális proletáröntudat is, amely a nagy múltú ipari városokban máig is ható, eleven tényező. A hagyományok hiánya és a növekedés hallatlanul gyors, úgyszólván viharos üteme érezhetően hátráltatja a valóban üzemi munkássá válás folyamatát. A családi környezetből munkapadhoz, gépekhez került férfiak és nők, a közeli falvakból, a mezőgazdaságból az új ipari üzemekbe tóduló dolgozók körében — különösen a kezdeti időben — gyakori volt a mulasztás, késés, a mindenféle lazaság. Éppen ezért még a negyedik 5 éves terv esztendeiben is az egyik legfőbb feladat városunk iparában a megfelelő üzemi légkör kialakítása s a munkásöntudat fokozatos elmélyítése. Külön gondot jelent a viszonylag nagy létszámú bejáró dolgozó nevelése, szakmai és általános műveltségük emelése. Mindez azonban a további szociális — s ezen belül közlekedési — intézkedések függvénye is. Az említett „gyermekbetegségek" ellenére is elmondhatjuk, hogy azoknak lett igazuk, akik a szocialista fejlődés ügyét Balassagyarmaton a munkásosztály megteremtéséhez kötötték. Méltán szögezte le a hetvenes évek elején a városi tanács beszámolója: „Ma már Balassagyarmat város életében is meghatározó szerepet tölt be a munkásság, amely évről évre számszerűségben is növekszik." A város vezető testületeiben is egyre több a munkás. 1963-ban a tanácstagoknak még mindössze 16 %-a volt az. Az 1973-as választások után ez a szám 30 %-ra emelkedett. A hatvanas évek második felében létrejött balassagyarmati munkásság „fokozott mértékben vállal részt a különböző társadalmi feladatok megoldásában". Az üzemek dolgozói kezdeményezik a közérdekű társadalmi munkát; munkásfórumokon, munkásgyűüéseken tesznek javaslatokat a városi tanácsnak a feladatok jobb megoldása érdekében. A munkásöntudat és osztályszemlélet formálódásában igen nagy szerepe van a szocialista brigádoknak. Városunk üzemeiben 254 szocialista brigád működik, s ipari munkásságunknak a fele tartozik soraiba. Az ő példájuk igen nagy hatással van a többiek munkafegyelmére és öntudatosodására. Ök kez-