Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

ra". őrhelyét ne hagyja el, ha pedig ezt valami okból meg kell tennie, akkor „emberséges embert hagyjon ott, aki a jövedelemire vigyázzon, s fogyatkozás nélkül be is tudja szedni". A vámos „igazsággal vigye végbe" vámszedői tevékenységét, „és az pénzen kívül egyéb jövedelmeket is — tudni illik sót, vasat, mézet, madarat — igazán adminisztráljon. Esküdjön meg az élő Istenre, hogy mindenben igazán eljár és maga hasznát nem keresi." Megkülönböztetett előnyökhöz juttatta a gyarmati vámost, mivel az „gróf uram őnagysága számára korcsmát is szokott árulni, valamikor az őnagyságának tetszik, vagy gondviselője parancsolja". Leszögezi, hogy a gróf a gyarmati vámbeli jövedelmet árendába adta a gyarmati vámosnak, aki egy évi bér fejében 108 ft-ot tartozik fizetni, „ami pedig az só, vas, méz s egyéb jövedelmet illeti, annak tizede a vámosé, a többi az uráé". Általános szabályként írja elő, hogy „minden kereskedő terhes szekértől 12 pénzt vegyen", amikor pedig az „ismég visszajövőben van, az terhes szekértől 6 pénzt fizessen". Vannak azonban különleges díjszabások is. A sószállítmányokkal kapcsolatban elrendeli, hogy „az amely szekéren 40 kő só találtatik, abból egy kő sót vegyen". A negyvenen felül, vagy ha a szekéren negyvennél kevesebb kősó van, akkor „minden sótól egy-egy pénzt fizessen a sós ember". A mézzel kereskedők tartoznak egy szekér után 2 itce mézet és 12 pénzt, visszajövőben az üres szekér után pedig 6 pénzt fizetni. Minden boros szekértől 2 itce bort vegyen maga számára a vámos, azonkívül az elmenőktől 12, a vissza jövőktől 6 pénzt. Részletesen intézkedett a vassal kereskedőkről is. „A vasasok tartoznak egy sin vassal minden szekértül" és azonkívül 12 pénzzel, hogyha pedig „a vasasok marhájokat, melyek a jármot vonják, nyereségre viszik, hat ökrön fölül minden marhátul 2—2 pénzzel tartoznak. Ha harmad nap alatt az üres szekér visszafordul, semmivel sem tartozik, harmadnap múlva pedig az marháktul 1—1 pénzzel, az szekértül 6—6 pénzzel tartozik." Az, aki lovakkal, ökrökkel, tulkokkal kereskedik, minden marhától tartozik 2 pénzt adni. Ha pedig juhokat, kecskéket, disznókat hajtana, mindegyiktől 1—1 pénzzel tartozik. „Ha valaki gyapjúval, bőrrel terhelt szekérrel megyén által, 12 pénzzel tartozzék és ha sajtot viszen", adjon egy sajtot. „Ha valaki lóháton dinnyét, szilvát, szőlőt, almát, körtelt és egyéb féle terhet viszen eladásra, semmivel nem tartozik, hanem a lovaktul 2 pénzzel." Ha valaki császár-, fenyő-, fogoly- s egyéb madarakkal kereskedik és legalább 50 van nála, egy madarat ad, azonkívül szekerétől 12, lovától pedig 2 pénzt. A vámszabályokat kijátszókkal szemben megtorlást alkalmaztak: „Ha valaki a vámosnak híre nélkül, titkon, avagy más módon, marhájával vagy portékájával elszökne", annak áruját el kell venni, szekerét és igásállatait azonban meg kell hagyni. Az elkobzott áru kétharmada a földesúré, egyharmada pedig a vámosé.

65 Ez idő tájt a gyarmati határban „vágynak sok szántó földek". Ezeket tetszés szerint „pro libiter [illendőségből] szántják az őnagysága számára, ahol akarják". Hihető tehát, hogy a jobbágyföldek sem voltak nyomásos rendszer szerint művelve. A rétek felét Balassa Imre, a másik felét a többi Balassa számára kaszálták. „Vagyon egy puszta tó hely, akit kaszáló rétre fordítottak." Ezt is fele-fele arányban vágták a földesurak számára.

66 Városunk a „gyarmati ispánság" uradalmi központja volt, amihez 19 lakott település és 7 puszta tartozott. A puszták közül Illési- és Szobok-puszta határosak voltak Balassagyarmat területével. Szobokot, amelynek fele Balassa