Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - X. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KIBONTAKOZÁSA, A FEJLŐDÉS KORLÁTAI ÉS ELLENTMONDÁSAI

az 1952. decemberi városi pártbizottsági ülés — a felsőbb szervek utasításának megfelelően — olyan határozatot hozott, hogy tovább kell fokozni a beszolgáltatást. A város alapszervezetei számára azt a feladatot határozta meg, hogy tűzzék napirendre az 1953. évi terv 11 %-os túlteljesítését.

24 Tekintet nélkül arra, hogy már akkor világos volt, hogy az eredetileg is irreális tervet nem tudják teljesíteni. A pártból való kizárások szinte minden végrehajtó bizottsági ülésen szerepeltek. Alapos kivizsgálás és a ténybeliség megállapítása nélkül, vélt és koholt vádak alapján támadtak emberekre. Így került sor olyan áldozatkész és a szocialista építés sorsáért felelősséget érző kommunisták leváltására és félreállítására is, akik szót emeltek a demokrácia szabályai vagy a törvényesség betartásáért. A párt politikájában jelentkező hibák és torzulások az ifjúsági szervezetekben is nagyon éreztették hatásukat, mivel azok megpróbálták másolni a párt munkastílusát. A megyei DISZ bizottság a tagfelvétellel kapcsolatosan úgy jelölte meg a balassagyarmati szervezet feladatát, hogy „1952 végére 100 %-kal kell növelni a felvételt".

25 Ennek megfelelően a városban hónapokra bontották a tervet és aszerint végezték a munkát. Ez a tevékenység természetesen nem válhatott a meggyőző politikai munka szerves részévé. Ellenkezőleg, növelte a formalizmust, sőt az alakoskodásnak és a képmutatásnak is a forrásává vált. Nem a tartalomra ügyeltek, hanem a külsőségekre, az „üres" szervezésre. Ezt példázza az is, hogy az 1950. április 4-i felszabadulási évforduló ünnepségének értékelése során a dekoráció hiányosságaival foglalkoztak, és elmarasztalták a résztvevőket, mivel azok nem értették meg kellően a nap politikai jelentőségét. Az ünnepség ifjúsági résztvevői ugyanis csak „akkor kezdtek már tapsolni, amikor azt látták, hogy az emelvényen is tapsolnak".

26 Mások viszont úgy vélekedtek, hogy a felvonuláson az emberek azért nem énekeltek, mert azt nagyböjt idején a vallás tiltja. Ennél is helytelenebb volt, hogy különösen az ifjúsági szervezetek — nemegyszer máshonnan oda küldött — vezetői könnyen bélyegezték Balassagyarmat egész lakosságát „reakciós"-nak, ami persze sértette a becsületes és haladó gondolkodású emberek, a helybeli lakosság önérzetét. A tanácsülések fokozatosan — a legjobb törekvések mellett is — szintén formálissá váltak, mert hiányzott ott is a nyüt, az őszinte politikai légkör. Mivel a választás óta több tanácstagi tisztség megüresedett — Kiss Emil gimnáziumi igazgatót Salgótarjánba, Szabó Ferenc üzletvezetőt Hatvanba helyezték, Batta Magdolna Budapestre költözött és Litauvszki András meghalt —, helyettük ifj. Hodák István, Szutórisz Márta, Bognár Ferenc és Csesznák György került funkcióba.

27 A városi tanácsban, az államhatalom helyi szervében egyébként is gyakran került sor cserére, különösen az elnöki tisztség betöltését illetően. Kovács P. Istvánnak, a város első tanácselnökének lemondása után, 1953. február 11-én Badovszky Gyula budapesti lakost választották meg a helyére, ö sem maradt azonban sokáig hivatalában, mert 1954 szeptemberében már Czuczor Lajos lépett a helyére, akit ugyancsak egy esztendő múlva új elnökkel, Soós Jánossal váltottak fel.

28 A balassagyarmati párt- és tanácsi vezetők — hasonlóan a város lakosságához — az országgyűlésen elhangzott kormányprogramból szereztek tudomást az MDP 1953. júniusi határozatáról. Július elején a Központi Vezetőség határozatát egy szűkebb körű megyei pártaktíva előtt ismertették „bizalmasan".