Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - X. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KIBONTAKOZÁSA, A FEJLŐDÉS KORLÁTAI ÉS ELLENTMONDÁSAI

A Magyar Függetlenségi Népfront — a különböző pártok és tömegszervezetek részéről — az alábbi személyeket küldte a városi képviselő-testületbe: Ballá Lajos, Badi József, Bencsik József, Fonódi Pál, Halmosi Mihály, Takács Vilmos, Gaál Lajos, Horváth Boldizsár, Hovanecz Béla, Jobbágyi Márton, Juhász Zoltán, Kasza Mihály, Klein József, Lőcse Pál, Petró Károly Sebe Istvánné, Szabó József, Újvári István, Trabák Pálné, Uliczki József, Orosz János, Palla Lajos, Koncz János, Boros Ferencné, Moldoványi János, Schenk Erzsébet, Moskovics Sándor, Lombos Márton, Nóvák János, Berki Gyula, László Sándor, Palla Lajos, Halász Sándor, Manga János és Nyár Zoltán MDP tagokat; Csernák István, Molnár Géza, Tresó József és Kovács Imre NPP tagokat; Gyarmati Sándor, Kalapcza János, Csesztvei János és Csesznák György FKGP tagokat. A szakszervezetek részéről továbbá Kristóf Ernőt, Vincze Bélát, Darm Vilmost és Nádasi Sándort; a DÉFOSZ részéről Paulusz Sándort, özv. Petykó Jánosnét, Zábrádi Istvánt és Hirei Józsefet; az MNDSZ részéről Ballá Sándornét, özv. Kazinczy Antalnét, özv. Tóth Jánosnét és Oczel Dezsőnét; az ifjúság képviseletében pedig Jankovics Gyulát és Mákos Istvánt.

9 A város 57 főből álló képviselő-testületének 35 delegáltja tehát „hivatalosan" az MDP tagja volt. S ez már önmagában is 61,4 %-os döntő többséget jelentett. Valójában azonban ennél is magasabb volt az MDP részesedési aránya, mert a tömegszervezetek képviselői között is természetesen voltak párttagok. Ugyanakkor az NPP és a FKGP 4—4 fős létszáma úgyszólván inkább csak „jelképes" jelenlétet biztosított az említett pártoknak. Ez a részvételi arány persze nem felelt meg egészen a valóságos politikai erőviszonyoknak. Még akkor sem, ha Balassagyarmaton az önkormányzatnak még soha annyi munkás, paraszt, haladó értelmiségi és kisember tagja nem volt, mint éppen ekkor. Nem is beszélve arról, hogy a párt „szűkmarkúsága" a többi pártokkal szemben — a jövő szempontjából — komoly veszélyeket is rejtett magában, különösen akkor, ha az MDP vagy helyi szervei túlbecsülik a tömegek megnyerése terén addigra elért — egyébként igen jelentős — eredményeket. A május 15-i országgyűlési választások után, mivel az MDP az országban úgyszólván minden területen óriási befolyásra tett szert, gyakorlatilag megszűnt a többpártrendszer. Az új országgyűlés 1949. augusztus 17-én törvénybe iktatta az új alkotmányt, amely alaptételként szögezte le, hogy „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé."

10 Az alkotmány — mint a Magyar Népköztársaság alaptörvénye — a „fordulat évé"-vel bekövetkezett politikai és társadalmi-gazdasági változásokat rögzítette. Balassagyarmaton augusztus 20-án ünnepi naggyűlésen került sor az Alkotmány méltatására, amelyet a város dolgozói őszinte örömmel ünnepeltek a ligetben. Ez az öröm azonban nem volt teljesen felszabadult. Hiszen a 3 éves terv sikerei, az életszínvonal emelkedése, a béke-világkongresszus és Világifjúsági Találkozó eseményei mellett mind a nemzetközi, mind a belpolitikai életben olyan problémák jelentkeztek — a Jugoszláviával való kapcsolatok megromlása, Rajk László és társainak törvénytelen letartóztatása, a népi kollégiumok felszámolása stb. —, amelyek a bizonytalanság érzését keltették az emberekben, párttagokban és pártonkívüliekben egyaránt. Az MDP városi bizottsága 1950. április 28-án tartott végrehajtó bizottsági ülésén elemezte részletesen a párttagság és a pártvezetőség összetételét,