Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

Megjelentek tehát már a jobbágyság vagyoni rétegeződósére jellemző másfél és negyed telkek. Balassa Zsigmond osztozkodó fiai nem említik, hogy nővérük, Fruzsina (Révay Istvánné) kapott-e már előzőleg — leánynegyed címén — Gyarmaton is valamit vagy sem. így tehát a felsorolásból hiányzó 10 telek sorsáról nem tudunk biztosat. Lehetséges, hogy ezeket a telkeket zálogba adták, amire szintén volt példa.

47 1659-ben Balassa Imre visszaváltotta a Szügyön lakó Paczolay családtól az 1605. évi jobbágy névsor szerinti 5 egész és 7 féltelkes jobbágyát, illetőleg azok utódait. A zálogba adásnak 1625 előtt kellett történnie, mert egy 1625 szeptemberében készült összeírás szerint az 1633 táján meghalt Balassa Imrének csak 5 egész és 5 féltelkes jobbágya volt Gyarmaton.

48 Balassagyarmat lakossága nemcsak úrbéresekből, jobbágyakból és zsellérekből állt — bár ez utóbbiakról egyelőre nincs kimutatásunk —, hanem iparosokból és kereskedőkből is. Ezen kívül szép számmal laktak itt — a város palánkjain belül állandóan letelepedett és házzal rendelkező személyek között — nemes emberek, valamint más megyéből származó birtokos urak is.

49 Balassa Ferencnek, aki maga is itt lakott egy ideig, 1649-ben Lakatos János volt az ispánja, akinek szintén volt háza Gyarmaton. Saját háza volt a legtöbb kézművesnek, közülük a csizmadiákat név szerint is ismerjük. Géhlevelüket 1655. november 20-án hagyta jóvá gróf Balassa Imre várkapitány és a város egyik földesura. Ekkor Halassy István a céhmester, a mesterek pedig Bátori Lőrinc, Halassy Mihály, Krizsán István, Lányi Pál, Sár Pál, Vámosi János, Zagbet János és Zólyomi Zsigmond voltak. Több gyarmati lakos nevét és foglalkozását a különböző tanúvallomásokból ismerjük. Így például az 1656. február 7-én felvett jegyzőkönyvben tanúként szerepel a 66 éves nemes Mike Szabó György gyarmati kocsmáros, a 90 éves Tóth Mihály, a 75 éves Csesztvei András, a 65 éves Vámos András és nemes Balogh Dániel. Egy 1663. március 1-i tanúkihallgatásból derül ki, hogy ekkor Kácsor János volt a vásárbíró Gyarmaton. Vele együtt gyarmati lakosként említik még a következőket: Almássy [keresztnév nélkül], Balogh Dániel, Belényessy Péter, Benedek János, Dudok István, Egry Márton, Jakabházy Mihály, palásti Kalmár István, Kiss István, Koncs András, Kovács András, a törökök fogságából kiszabadult Luka Miklós, Pap István, Poroszló Gergely és Tercsy György. A tanúk között asszonyok is voltak. Mégpedig a 18 éves Csizmadia Mátyásné, Erzsébet, a 19 éves özvegy Gyarmathy Mihályné Terbegeczi Erzsébet, a 30 éves Gyürky Andrásné Bakay Anna, a 18 éves özvegy Koczián Jakabné Sárváry Erzsébet, a 25 éves Kovács Mihályné, Katalin, a 16 éves Megyery Pálné, Zsófia, a 22 éves Molnár Ádámné, Mária, a 38 éves Nagy Máténé, Anna, a 25 éves Pusztai Mihályné, Ilona és a 38 éves Szántó Jánosné Kerekes Zsuzsanna.

50 Ezeknek az asszonyoknak a sorsa sokban hasonlított a század elején letelepedett végvári vitézek asszonyainak sorsához. Férjeik állandó harcban álltak a törökkel, ők maguk rettegve várták, ki tér vissza a portyáról, ki esett el vagy került fogságba. Négy-ötszöri jegyesség, öt-hatszori özvegység nem ritka ezeknél a végbeli asszonyoknál.

51 A város gazdasági életében nagy jelentősége volt a földesurak egymáshoz, a lakossághoz és a várhoz való viszonyának. 1633-ban Balassa András erőszakkal foglalta el a gyarmati vámházat, ami ellen azután Ferenc a garamszentbenedeki konvent előtt tiltakozott. 1657-ben Balassa Ferenc a gyarmati vendégfogadót Balassa Bálintnak elzálogosította a turóci konvent előtt. 1662-ben pedig az ellen tütakozott a pozsonyi káptalan előtt, hogy Balassa Imre erő-