Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

sem hallgathatta el teljesen, bár azok mértékét és jelentőségét igyekezett csök­kenteni. 323 „A választási küzdelem nagyobbik fele lezárult és az eredmények­ből megállapítható — írta a Nógrádi Hírlap —, hogy Gömbös Gyula reform­megoldásai óriási győzelmet arattak. Persze, akik buktak, azok jajveszékel­nek, hatósági terrort, főszolgabírói praktikát emlegettek. Az igazság azonban ezzel szemben az, hogy már rég folyt le választás Magyarországon ilyen nyu­godt körülmények között. Ez a választási győzelem nem az előkészítés, nem a pártszervezkedés győzelme volt, hanem az eszmék győzelme." 324 A választás után a város első vendége Marton Béla országgyűlési képviselő, a Nemzeti Egység Pártjának országos főtitkára volt, aki országos körútja so­rán 1935. szeptember 24-én ellátogatott Balassagyarmatra is. 325 Elsőként a vár­megye vezetőinél, Soldos Bélánál és Baross Józsefnél tett tisztelgő látogatást. Délután választmányi ülésen vett részt a Sümegh^szálló nagytermében, ame­lyet Sulyok Elemér vármegyei párttitkár készített elő. Iványi Nándor meg­nyitójában kifejtette, hogy a választások után irányítást kérnek a központból, mert „ez a párt nem a múlt pártja, amely a választások után nem törődött többet a választókkal". 326 Az országos választás után került sor azoknak a városi képviselő-testületi ta­gaknak a megválasztására, akiknek a mandátuma lejárt a négy kerületben. A város egyetlen tényleges politikai erőt képviselő pártja, a Nemzeti Egység Pártja balassagyarmati csoportja a jelöléseket megtette az 1935. október 15-i választásra. 327 Ezután a siker természetesen helyi viszonylatban sem maradt el. Gömböst és kormánypolitikáját azonban a látványos választási győzelem sem menthette meg a bukástól. A társadalmi feszültségek, az uralkodó osztályokon és körökön belüli ellentétek, s mindenekelőtt a dolgozó tömegek elutasító ma­gatartása és ellenállása már akkor „halálra ítélte" a totális fasizmus politiká­ját, mielőtt annak úri „reprezentánsa" valóban elköltözött volna az élők sorából. Gömbös balassagyarmati hívei, s főleg a vármegye és a város élén álló ki­szolgálói a „vezér" halála után többségükben lelkesen fogadták a hivatalba lépő új miniszterelnököt, Darányi Kálmánt. Igaz, Darányi szerepléséhez a Gömbös-féle politika ellerizői is reményeket fűztek. A város kulturális életében — iskolaváros jellegénél fogva — jelentős sze­rep jutott az oktatási intézményeknek, a Nemzeti Intézetnek és a Madách Társaságnak, valamint a különböző egyesületek műkedvelő csoportjainak. Az oktatási intézmények közül kiemelkedő szerepet töltött be a város egyet­len középiskolája, a főgimnázium, amely 1921-ben vette fel a Balassi Bálint nevet. Az iskola az 1924/25-ös tanévtől kezdődően reálgimnáziumként műkö­dött. A reál jelleget az első tanévben az I. ós az V. osztályra vonatkozóan ala­kították ki (az ötödik osztályban a görög helyett bevezették a francia nyelvet). A testnevelés szintén nagyobb szerepet kapott. A tanulók száma az intézet megalakulásától az 1924/25-ös tanévig folyamatosan növekedett — ekkor el­érte az 500 főt —, a gazdasági válság éveiben viszont gyorsan csappant, külö­nösen a felső osztályokban. így az 1930/31-es tanévben csak 361 tanulója volt Kulturális élet és egészségügyi viszonyok

Next

/
Oldalképek
Tartalom