Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

1-^én megalakítottuk". Ezenkívül mellékletként csatolták az alakuló jegyzőkönyvet, a Belépési Nyilatkozatot és az alakuló gyűlésen részt vett tagok névsorát, valamint „Szövetségünk láttamozott alapszabályának" 3—3 példányát. A balassagyarmati csoport alakuló gyűlésén — a központi vezetőség megbízásából — megjelent Beke Miklós megbízott, aki a munkások tömörülésének fontosságát hangsúlyozta. Bejelentette, hogy a központ elfogadta a balassagyarmatiak belépési nyilatkozatát, s kérte a gyűlés tagjait, hogy mondják ki a megalakulást és a központ alapszabályainak elfogadását. A MÉMOSZ központ az alispánnak írott fentebbi levelében — a balassagyarmati csoport engedélyezése érdekében — meglehetősen szerényen fogalmazta meg a szövetség célkitűzését: „Szövetségünk politikai tevékenykedést nem fejt ki... politikai meggyőződésre való tekintet nélkül kizárólag csak gazdasági érdekeinek előmozdítása és megvédése tekintetében működik és a megalakult helyi szerv is csak ilyen irányú működést fejthet ki." Tagjai között nincsenek olyan egyének, akik a közrendet veszélyeztetnék. „Valamennyien büntetlen előéletűek — hangzik a MÉMOSZ levele —, és sem a hazafiasság, sem a nemzethűség tekintetében kifogás alá nem eshetnek." Baross József alispán 1924. július 7-én ugyancsak levélben válaszolt a MÉMOSZ központnak. Közölte, hogy a balassagyarmati csoport megalakulását tudomásul veszi, és erről ellenőrzés végett az illetékes államrendőrséget is értesíti.

70 Ettől kezdve a rendőrség valóban megkülönböztetett figyelemmel kísérte e munkásszervezet működését. Ezt igazolja az az 1925. augusztusi 16 oldalas „Közbiztonsági, működési ós helyzetjelentés" is, amelyet az államrendőrség Budapest vidéki kerületének főkapitánysága állított össze. Ebben a jelentésben többek között az szerepel, hogy „megtartatott egy munkás taggyűlés Balassagyarmaton, mégpedig a magyarországi építőmunkások országos szövetségének augusztus hó 23Jki gyűlése, mely minden incidens nélkül, rendben folyt le".

71 Az előbbihez hasonló helyzetjelentések minden bizonnyal rendszeresen érkeztek a felsőbb rendőri, illetőleg belügyi hatóságokhoz, de esetenként onnan is tájékoztatták, helyesebben további mformációk beszerzésére utasították az alsóbb szerveket.

72 A MÉMOSZ balassagyarmati helyi csoportja évente megtartotta közgyűlését, s azokon a helyi hatóság is „képviseltette" magát. Így az 1927. évi közgyűlésen Kiss Árpád főtanácsos, az 1928. évi közgyűlésen pedig Szmtmáklósi Zoltán rendőrkapitány volt jelen.

73 Rövid ideig — az építőmunkások szervezete mellett — működött a Magyar Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének balassagyarmati csoportja is, amely azonban már 1921-ben feloszlott. A feloszlás tényéről a vasas-szakszervezet központjához intézett két levél is beszámol, körülményei, közvetlen okai azonban homályban maradtak. „Értesítem... — írta Bairtos József levelében —, hogy Balassagyarmat gép és szers2ámgyár vas munkásai az itteni helyi csoportot a napokiban feloszlatták. S így mivel a helyi csoport feloszlott, valamennyi volt iratokat amit az előző pénztáros nékem átadott a mai napon vissza küldöm." Hasonlóan a csoport 16 volt tagja által aláírt levélből is csupán az derül ki, hogy „Itt küldöm a Balassagyarmati helyi csoport bélyegzőjét ... és a befizetett pénzt.. ,"

74 A város kis létszámú és alig szervezett munkássága körében a szociáldemokrata párt az ellenforradalmi rendszer idején nem tudott mély gyökeret ereszteni. Ez viszont már önmagában is eleve gátat szabott az illegális kommu22* 339