Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA
lampénztár viselné továbbra is a rendőrség kiadásait, hiszen a rend fenntartása „közérdek", különben is a községi pénztár képtelen volna a terheket viselni. 5 Ugyanakkor megjelent a belügyminiszter felhívása is: „A közigazgatási tisztviselők, elöljárók megfelelő eréllyel gondoskodjanak arról, hogy a közigazgatás munkája mindenütt meginduljon. A jogrend biztosítása érdekében teljes odaadással támogassák a karhatalom szervezésének munkáját." 6 A vármegye közigazgatási bizottsága 1919. októberi első ülésén elhatározta, hogy felülvizsgálja a vármegye összes tisztviselőjének a proletárdiktatúra alatti magatartását. Ugyancsak folyamatba tette a vármegye meg nem szállott egész területén az összes községi alkalmazott adatainak a bizottsághoz való beterjesztését. 7 A vármegyei közigazgatási bizottság fenti határozata alapján a községi (balassagyarmati) képviselő-testület is elfogadott egy határozatot, amely szerint hét tagból álló bizottságot küld ki, hogy a tisztviselők és alkalmazottak kommün alatti magatartását megvizsgálja és erről jelentést tegyen a képviselő-testületnek. A bizottságba Aninger László, Cservenyák György, Sztranyavszky Sándor, Salgó Gábor, Polatsek Rezső, Göbl Arnold, valamint Hollóssy Géza képviselő-testületi tagokat választották be. Erről a határozatról a járási főszolgabírót is értesítették azzal, hogy az igazoló bizottság tárgyalásain vegyen részt. 8 Ugyanakkor azon tisztviselők ellen, akiknek a proletárdiktatúra alatti tevékenysége ismert volt, a tanácshatalom megdöntése után azonnal megindították a vizsgálatot, illetve a megtorló eljárást. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot indítottak dr. Fischer Ármin járásorvos, Mike Árpád és Feledi Lajos irodasegédtisztek, valamint Tusák Vilmos törvényhatósági bizottsági irodaigazgató ellen. Mike Árpádot ezzel egyidejűleg „viselt állásától" is felfüggesztették. 9 A hatóságok tevékenysége azonban ebben az időben távolról sem merült ki a fentiekben. Figyelmüket és erejüket a volt direktóriumi vezetők, párttagok és vöröskatonák felkutatására és bebörtönzésére összpontosították. Ebben különösen Ébneth Lajos államügyész vállalt szerepet, aki a proletárdiktatúra alatt is — a Tanácsköztársaság eszméinek elfogadását színlelve — hivatalt viselt és részt vett a május 2-i puccs-kísérlet előkészítésében, amely a direktóriumi tagok letartóztatását tűzte ki célul. 10 A letartóztatások és bebörtönzések valójában akkor váltak tömegméretűvé, amikor a Friedrichkormány 1919. augusztus 19-én kiadta a 4039/1919. M. E. számú rendeletét. E kormányrendelet értelmében ugyanis a törvényszékek gyorsított bűnvádi eljárással, ténylegesen statáriálisan — amely ellen fellebbezésnek helye nem volt — hozták meg ítéleteiket. 11 A helyi újság nem kis megelégedettséggel állapította meg, hogy „Rendőrhatóságaink különös gondot fordítottak a kommunista üzelmekkel terheltetnek az államügyészség elé állítására: eddigelé 100-nál jóval több a letartóztatottak száma a helybeli fogházban." 12 A lap élénk figyelemmel kísérte az ún. kommunista pereket és ezekről hetente összesítő híranyagot közölt. Az első két vádlott Tittel Zoltán volt helyettes szolgabíró és Forgách József nyomdászsegéd, aki a két munkáspárt egyesülése előtt a szociáldemokrata párt vármegyei titkára volt. A törvényszék az előbbit 3 havi, az utóbbit pedig egy havi fogházra ítélte. Ellenben Beller Imre fogházőr, aki a „kommunista tanok terjesztője, a fogházőri fegyelem megbontója" volt, 8 havi börtönbüntetést kapott. 1919. szeptember 5-én Révész Gábor vármegyei intéző bizottsági tag, balassagyarmati szabóiparos ült a vádlottak padján. Révészt a törvényszék 2 havi fogházra és hivatalvesztésre ítélte. 13
