Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VII. AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

Ezekíkel a változásokkal egyidőben a Vörös Hadsereg főparancsnoksága már nagyszabású támadási terven dolgozott. A 16. vörösezredet a támadás előkészí­tésekör a Ludány—Nagycsalonija szakaszon helyezték el, támadásának iránya Zólyom volt. Az offenzíva során meglehetősen önálló harci feladatot valósított meg, összeköttetést biztosítva a 3. hadosztály és az 1. dandár többi alakulata között. Szemben a 2. csehszlovák dandár alakulatai helyezkedtek el. A nagy támadás május 30^án indult meg. 206 Május 30-án hajnalban vad lövöldözésre — gépfegyverkattogósra, ágyú­dörgésre — ébredt a város. Rengeteg gránát csapódott be a csehszlovák állásokba. Az ellenség is leadott néhány lövést a városra. A zsinagógát és az evangélikus templomot találat érte. Balassagyarmaton rengtek a házak. A szorongó lakosság mindebből örömmel vette tudomásul, hogy támadunk. A vörös alakulatok a város előterében két helyen is áttörték az ellenség állásait. A szőlőhegyi ágyúállásokért folyt nagy küzdelem, ami a vöröskatonák győ­zelmével végződött. A lövedékek becsapódása egyre ritkult, majd teljesen megszűnt. A gépfegyverkattogás is egyre távolabbról hallatszott. A város elő­bújt rejtekéből és futótűzként terjedt a hír, hogy „a csehek futnak az egész vonalon". Az elfoglalt csehszlovák állásokban rengeteg élelmet, dohányt stb. találtak katonáink, de zsákmányoltak két ágyút, géppuskát és nagy mennyi­ségű lőszert is. Katonáink hajnali rohama Apátújfaluig vetette vissza az ellen­séget, amely azonban hátulról erősítést kapott, és elszántan védte anyagrak­tárait, sőt megindított ellentámadására csapataink kénytelenek voltak a túl­erő elől védelmi vonalukra visszavonulni. Délutánra azonban a csehszlovákok­nál az egész vonalon felbomlott a rend. Megújított támadásunk elől 31-én visszavonult az ellenség Balassagyarmat alól. Katonáink hősiességét nagy há­lával és elismeréssel nyugtázta a város. A sajtó különösen Kecskeméthy Tibor zászlóaljparancsnok, Pintye Gyula vörösőr ezredparancsnok, Frank Imre kor­mányzótanácsi biztos és Nagy Sándor szakaszparancsnok hősiességét emelte ki. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett Balassagyarmat alatt, de na­gyok voltak a mi veszteségeink is mind halottakban, mind sebesültekben. A halottakat nagy katonai pompával június 1-én temette a város. 207 16-osaink a következő napokban kemény harcok árán nyomultak előre Zólyom irányába. Június 6-án több napos harc után — óriási fegyvertény­kényt — elfoglalták Korponát és Selmecbányát. Június 7-e még nagyobb diadalt hozott. Korpona irányából előrenyomulva 5 órás heves küzdelem után az ellenséget kiverték Zólyomból. Derék 16-osaink Balassagyarmattól Zólyomig igen kemény harcokban mintegy 70—80 km-t tettek meg. Azok közé az alakulatok közé tartoztak, amelyek a legnehezebb harci feladatot kapták, a legnagyobb veszteségeket szenvedték, de a legnagyobb sikereket is érték el. A felszabadított területek magyar és szlovák lakossága lelkesedéssel fo­gadta a Vörös Hadsereget. A férfi lakosság tömegesen jelentkezett sorai közé. A lakosság forradalmi magatartása miatt egész Szlovákiában ostrom­állapotot hirdettek ki június 5-én, és különleges rendszabályokat (pl. túszok szedése) vezettek be a sok helységben felkelésre készülő dolgozó tömegek leszerelésére. Az intézkedések a csehszlovák burzsoá kormány attól való félel­mét jelezték, ami Eperjes felszabadulása után, június 16-án be is következett: megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom