Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VII. AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG
rájuk, mire — otthagyva áldásaikat és ágyúikat — elmenekültek. 18-ára virradó éjjel újra támadástól tartott a város. Április 25-én ismét örhalomnál voltak csehszlovák betörési kísérletek, de a vöröskatonák megfelelő összpontosítás után ismételten visszavetették őket. 196 A forradalom szele a csehszlovák katonaságot is érintette. 19-én éjjel három órakor a kóvári hídnál Vörös Űjságot kértek katonáinktól. A kővári híd őrsége adott is nekik néhányat. Fischer politikai megbízott cseh, szlovák és német nyelvű röpiratokat is kért Szamuely Tibor népbiztostól, hogy azokat is eljuttathassa az Ipolyon túlra. 197 Klofác csehszlovák nemzetvédelmi miniszter már április 7-én kelt hadműveleti parancsában elrendelte a támadás előkészítését. A támadás céljául újabb magyar területek megszállását tűzte ki, amelyeknek déli határa a mi vidékünkön a Duna—Nógrádverőce—Naszály—Galgaguta—Mátra vonala lett volna. E hadműveletekhez a szlovákiai haderőket két csoportra osztották. A várost is veszélyeztető csoport parancsnoka Piccione tábornok maradt. Április 22-én a csehszlovák hadosztályparancsnokok a demarkációs vonalat teljesen lezárták. A támadásra 27-én adta ki Klofác a parancsot. A harcok azonban a mi védőszakaszunkon csak május elején indultak meg. 198 Május hava védekező harcokkal telt el környékünkön. Május 1-től a 3. hadosztály közvetlen a hadseregparancsnokság alárendeltségébe tartozott. A hadosztály április második felében rendkívül meggyengült, mert jelentős erőket csoportosítottak át kötelékéből a keleti arcvonal megerősítésére. A hadosztály balszárnyán helyezkedtek el az 1. dandár és a 16. gyalogezred szervezés alatt álló zászlóaljai. Szécsénynél egy vörösőr zászlóalj védte a demarkációs vonalat, ettől nyugatra pedig a felvidéki (16.) vörösezred három zászlóalja és egy ütege. A 16-osok egyik zászlóalja ezzel egyidőben az Eger környéki harcokban vett részt. Salgótarján, Szécsény és Balassagyarmat irányában a Hanák ezredes parancsnoksága alatt álló 7000 főt számláló 2. csehszlovák dandár várt támadásra készen. Az arcvonalszakaszunkon levő csehszlovák katonaság több mint háromszoros túlerőben volt, ami átmeneti sikereket biztosított számára május elején Salgótarján és Szécsény térségében. 199 Hozzájárult a csehszlovákok átmeneti katonai sikereihez az a mély katonai és politikai válság is, amit a Tanácsköztársaság május első napjaiban élt át. A Vörös Hadsereget azonban sikerült még azokban a napokban újjászervezni és ütőképessé tenni. A 3. hadosztály az átszervezés után a hadseregparancsnokság közvetlen alárendeltségéiben maradt, és védőszakasza Szobtól Rimaszécsényig terjedt. 200 A várost május 3-án érte a csehszlovákok egyik legnagyobb támadása. Ez a támadás szoros kapcsolatban volt Bajatz százados és Róth főhadnagy 3-án délelőtti nyílt katonai zendülésével, akik akciójuk kudarca után az ellenséghez menekültek. A csehszlovák parancsnokságot tájékoztatták a zavaros gyarmati helyzetről, és ajánlottak, hogy azonnal kezdjen akciót a város elfoglalásáért. Erről az esetről említést tett Piccione helyzetjelentése is. Az ellenség támadása Kóvár felől 4 óra tájban indult meg. A kóvári hídon könnyűszerrel jöhettek át, mert a híd őrségének egy része Bajatzékkal együtt szintén a túloldalra szökött. A laktanyában lejátszódó drámai események is elterelték a figyelmet a demarkációs vonal őrzéséről. A csehszlovákok az országúton akadálytalanul jutottak el a vágóhídig. Megállították a Dejtárról Gyarmatra jövő 5 órai vonatot, a katonákat leszállították, a civileket továbbengedték. Szerencsére Balassagyarmatra még idejében érkezett a támadás híre. A mun-