Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VII. AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

ember, aki bízik a népben és önmagában, hogy rendet fog teremteni s lecsillapítja a forradalom ki-ki csapó hullámait." Ez elég nyílt és egyértelmű megnyilvánulása volt az ellenforradalmi erőknek. December 8-án a Nemzeti Tanács újra működésbe lépett. Ettől kezdve a kormánybiztos és a Somló által vezetett Nemzeti Tanács küzdelme egyre jobban kiéleződött. A kormánybiztos a belügyminiszterhez feljelentést tett a helyi Nemzeti Tanács ellen. Vádjai között szerepelt, hogy a Nemzeti Tanács a közigazgatási hatóságokat munkájukban gátolja, a kormánybiztos vezetésével szerveződő polgárőrség felállítását terrorral akadályozza, magánosoktól adót szed, saját polgárőrségével hatalmába kerítette a közélelmezés irányítását és önkényesen rekvirál közélelmezési cikkeket. A Magyar Nemzeti Tanács az ügyben információkat kért a balassagyarmati Nemzeti Tanácstól. A helyi Nemzeti Tanács december 30-i ülésén „a legnagyobb megdöbbenéssel és felháborodással" tárgyalta a kormánybiztos vádaskodásait és visszautasította azokat.

31 Somló József a Nógrádvármegye című lap hasábjain két alkalommal is élesen szembeszállt a kormánybiztossal és vádjaival. A Magyar Nemzeti Tanácsnak küldött jelentésében pedig leszögezte, hogy a balassagyarmati Nemzeti Tanács a Magyar Nemzeti Tanács és a kormány iránt „a legnagyobb tisztelettel" viseltetik, és hogy a városban fenn akarja tartani a közrendet és a közbékét. E törekvéseit azonban teljesen megbénította Rákóczy Istvánnak kormánybiztossá történt kinevezése, aki e funkcióra nem alkalmas. Eltávolítását már többször kérték, mert „rágalmakkal és a legszemenszedettebb hazugságokkal akarja a Nemzeti Tanácsot diszkreditálni".

32 Ugyanakkor a Nógrádi Hírlap vezércikkírója védelmébe vette Rákóczyt, és ellenforradalmi megnyilatkozásait „haszontalan pletykabeszédnek" minősítette. A két lap hasábjain tehát a régi és a polgári demokratikus rend küzdött egymás ellen. A Nemzeti Tanács 1919. január 7-i ülésén — a sok intrika és aknamunka hatására — Somló József lemondott elnöki tisztségéről. Vele együtt mondott le a Nemzeti Tanács 18 szociáldemokrata tagja, és távoztak a végrehajtó bizottság polgári radikális tagjai is. Kreutz Emil a radikálisok döntését azzal indokolta, hogy a tanács életképtelen a szociáldemokraták nélkül. A lemondások után kibontakozó vitában mindenki a Nemzeti Tanács fennmaradásiának fontosságát hangsúlyozta. Végül is Kletzár Lajos indítványára megbízták a városi főbírót a tanács pár napon belüli összehívásával, amelynek feladata az új elnök megválasztása és a kilépett tagok pótlása lesz.

33 A Nemzeti Tanács azonban csak a csehszlovák intervenciós csapatok január végi kiverése után szerveződött újjá, de ezután is inkább csak formálisan létezett. Bizonytalan, kapkodó politikája és „önfeloszlatása" a forradalom további menete szempontjából mindenképpen káros volt. A megyei közigazgatás egyes tagjaiból időközben egy ellenforradalmi csoport szerveződött, amely kiléphetett elszigeteltségéből. Ebben nagy szerepe volt a frontról hazatért szélsőségesen reakciós Huszár Aladár vármegyei másodfőjegyzőnek, aki kapcsolatot teremtett az országban szervezkedő forradalomellenes erőkkel, köztük Prohászka Ottokár székesfehérvári püspökkel is, akinek leveléből erőt merített „egy szebb, boldogabb jövőért, a keresztény Magyarországért" folyó harchoz.

34 Rövid idő alatt Huszár Aladár lett az ellenforradalom vezéralakja. A megyei reakció erősödését jelezte az a tény is, hogy Rákóczy — a kinevezésével megüresedett másodfőjegyzői állásra — november első napjaiban „hosszú szabadságra küldött" Krúdy Ferenc vármegyei al-