Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

szemita hulláma elleniére. Az 1903-as hitközségi választások idején a haladó párt heves harcot folytatott a hitszónoklat magyar nyelvűségéért, és „4 évi erős ... küzdelem után végre valahára kivívta azt, hogy ... ünnepeik alkalmával az édes anyanyelvben hallják az Űrt dicsőíteni".

278 Nyugodtan elmondhatjuk egyébként, hogy a század első évtizedében teljes vallásbóke honolt a városban. Az egyházak számtalan baráti gesztust tettek egymás irányába, és rendszeresen részt vettek egymás kiemelkedő évfordulóin, ünnepein. Az egyházak azonban nemcsak vallásbékét, hanem osztálybékét is hirdettek a felebaráti szeretet jegyében, ami a munkásmozgalom és a dolgozók elégedetlenségének leszerelését is szolgálta. A társadalmi bajok gyökeres orvoslása helyett az alamizsna volt szociális tevékenységük fő módszere.

279 A vármegyei uralkodó körök politikájának leghevesebb, leglátványosabb s egyben legképmutatóbb megnyilvánulásai a választási harcok voltak. A liberális kormányzás idején Gyarmaton is szabadelvű uralom volt. A vármegye legfőbb sajtóorgánuma, a Nógrádi Lapok és Honti Híradó ezt a pártot támogatta. A konzervatív ellenzék — amelynek tagsága elsősorban függetlenségi pártinak vallotta magát — hevesen támadta a hatalmon levő kormánypártiakat. Ez a párt a Nógrád-Honti Ellenzék című hetilap hasábjain fejtette ki politikai nézeteit és intézett kirohanásokat a hatalmon levők ellen. Ugyanennek a pártnak volt élclapja a Kalapács. Az ellenzéki sajtó a múlt század utolsó éveiben az egész kormányzatot korruptnak és jogsértőnek minősítette, ugyanez volt a véleménye a megyei szervekről is. Az ellenzék szerint a liberális uralom semmi egyéb, mint az üzérkedők uralma, s az országgyűlés bitorló, mert a képviselők csalással és erőszakkal kerültek be oda. Az ellenzékiek személyükben is támadták a hatalmon levő urakat. Kapor János egy megyei közgyűlésen Török Zoltán főispánt „sikkasztásban leledző bűnpártolással és bűnpalástolással" vádolta. Máskor gróf Forgách Antal országgyűlési képviselőről azt írta, bogy „váltólázas egyén", „keresztezett vitéz", akinek elintézetlen párbajügyei vannak, a bécsi lóversenypályáról adósságok miatt tiltották ki, Tésán nem tud 50 forinttal elszámolni, könnyelmű magatartásával összes vagyonának nyakára hágott, és apai örökéből csak kegydíjat húz. 1899-ben a két tábor kiegyezett egymással. A századfordulón tehát a megyében is politikai „szélcsend" volt, akárcsak országosan. „Az éjjel tizenkét óra után megkonduló harangok nem a pártviszályt, nem a visszavonást, nem a gyűlöletet hirdetik — köszöntötte a kormánypárti lap az új évet 1900ban —, hanem hirdetik az egyöntetűséget, az együttes munkálkodást, a békét." Az ellenfelek, elsősorban a szabadelvűek, a megegyezés feltételeit nem tartották be, így a viszály rövidesen kiújult. A szabadelvűek vezető politikusai, gróf Dégenfeld Lajos, gróf Berchtold Artúr, Sréter Alfréd, gróf Pejaesevieh Artúr, Latkóczy Imre, Beniczky Árpád és gróf Forgách Antal, az ellenzék Vezetői pedig Scitovszky János, Hanzély Gyula, báró Jeszenszky Sándor, gróf Mailáth István, báró Buttler Ervin, Simonyi Dénes, gróf Wenckheim Ferenc és a Rrónayak voltak.

280 Hatalmas korteshadjárat előzte meg az 1901. október 2-i országgyűlési választásokat. A megyében csak a balassagyarmati kerületben jelöltek két képviselőt, a kormánypárti gróf Forgách Antalt és az ellenzéki Hanzély Gyula, szügyi földbirtokost. A Forgách-párt volt a hangosabb. A két tábor hívei minden jót elmondtak saját jelöltjükről, és minden rosszat az ellenfélről.