Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

ságot. Kereskedők bukásáról vagy fizetésképtelenségéről csak egy-két esetben olvashatunk.

107 Balassagyarmaton az 1867 utáni évtizedekben sem beszélhetünk nagyipari munkásságról. A zömében kisipari jellegű munkásság létszáma azonban viszonylag magas volt. A munkásság foglalkozás szerinti összetétele a századfordulón a következő képet mutatta: bányász (aki Balassagyarmaton csak lakott) 25—30, kisipari munkás (segéd, szolga) 422, nagykereskedelemben dolgozó munkás (rakodó stb.) 40—50, közlekedési munkás (vasúti pályamunkás, kocsis) 80, házicseléd 520, alkalmi munkás 94, mezőgazdasági munkás (napszámos, cseléd) 500 fő körül. A munkásnak tekinthető dolgozók száma tehát a mezőgazdasági munkásokkal együtt 1650 fő volt. A munkások helyzete Balassagyarmaton sem volt jó, sőt a gazdasági válság idején rendkívül rossznak mondható, de az egyes csoportokba tartozók életkörülményeiben (kereset, munkaidő, munkalehetőség, bánásmód terén) lényeges különbségek mutatkoztak, amire sokszor döntő befolyással volt a munkaadó személye is.

108 A vasút nemcsak a munkásság anyagi helyzetére volt hatással, hanem politikai fejlődésére is. Az időnként hazajáró munkások, segédmunkások nem csupán a keresetet hozták haza, hanem a munkásmozgalom eszméit is, mivel a Pesten dolgozó kőművesek, ácsok és egyéb építőmunkások bekapcsolódtak a szakszervezeti életbe, egyesek pedig kapcsolatba kerültek a szociáldemokrata párttal is. A szocialista eszmék terjedését a munkások körében igazolják a helybeli újságok cikkei is.

109 A kiegyezés után rohamosan növekedett az értelmiségiek, hivatalnokok, közés magánalkalmazottak száma. Balassagyarmat így fokozatosan — kisipari jellegének megmaradása mellett — megyeszékhely_jellegű hivatalnok-várossá alakult. Az 1900. évi statisztikai adatok szerint a közalkalmazottak, köztisztviselők és szabadfoglalkozásúak (orvos, ügyvéd, gyógyszerész stb.) száma az eltartottakkal együtt 1272 (14,9%), amelyből azonban 440 a kereső. Ebben a létszámban nem szerepelnek a bankókban, kereskedelemben és iparban alkalmazott tisztviselők, akiknek száma kb. 70 fő. Így a kereső értelmiségiek és alkalmazottak együttes száma 510 főre tehető, az eltartottakkal együtt pedig 1440-re. Az értelmiségiek és tisztviselők létszáma csak a 70-es évek végén kezdett emelkedni a különböző intézkedések, hivatalszervezések eredményeként. A Balassagyarmaton székelő Ügyvédi Kamara tagjainak száma a század végén kb. 54 volt, a tagok jelentős része a városban működött. A 90-es évek elejéig átlag 9—10 orvos működött itt, a helyzet a kórház megépítése után javult csak lényegesen. Az állatorvosok száma az 1870-es évek végéig kb. 4—5 volt (köztük a megyei, járási, majd a városi), de később magán-állatorvosok is tevékenykedtek. A gyógyszerészek a két gyógyszertárban dolgoztak. A városban 3—4 mérnök is működött (megyei mérnökként és az építészeti hivatalban).

110 A köztisztviselők és közalkalmazottak fizetése, jövedelme igen eltérő volt munkahely, beosztás, szolgálati idő és végzettség szerint.

111 A szabad foglalkozású értelmiségiek, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek és mérnökök anyagi viszonyai általában jobbak voltak. De e téren nem volt panaszra okuk a megye és a járás vezető hivatalnokainak (megyei főjegyző, főügyész, főpénztáros, árvaszéki elnök, főszolgabíró), valamint a hitelintézetek főtisztviselőinek (igazgató, aligazgató, főpénztáros), továbbá a törvényszék, járásbíróság vezetőinek és bíráinak, esetleg a nagyobb hivatalok főnökeinek sem.

112 Az óvónők és a felekezeti iskolák tanítói a 80-as évekig igen kis fizetést kaptak. Sem az