Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

csak az árak iránt érdeklődők egyaránt. Az állatvásárokon nagy forgalom bonyolódott le. Egy-egy vásárra átlagosan 500—600 lovat, 2000—2500 szarvasmarhát, 1300—1500 juhot és kb. 1000—1500 sertést hajtottak fel. Az 1896. évi augusztusi vásárra (amelyen pedig kevesen vettek részt a sürgős mezőgazdasági munkák miatt) 2344 marhát, 995 lovat, 3510 juhot és 506 sertést hajtottak fel. Az állatvásárok a járványok miatt néha elmaradtak, illetve bizonyos állatok felhajtását a hatóságok megtiltották. Az állatforgalom méreteire utal az is, hogy 1897-ben a kereskedők Balassagyarmatról 1644 borjút, 569 ökröt, 725 tehenet, 77 bikát, 3 bivalyt, 216 juhot, 433 bárányt, 561 sertést szállítottak el.

88 1867-ben „piaci rendszabályok" kidolgozását határozta el a város és utasította a kapitányokat a vásári rend fokozottabb ellenőrzésére. A gabona mérése a 60^as évek végén még vékával történt, majd a 70-es évek közepéig, sőt sok esetben később is a pozsonyi mérőt (kb. 62 1) használták. 1874-ben jelent meg a rendelet a méter s az azzal kapcsolatos egyéb mértékegységek bevezetéséről. Az új mértékek használata 1876. január 1-től vált kötelezővé. Mértékhitelesítő hivatal a megyében elsőként Balassagyarmaton létesült. A városban 1880 körül — megfelelő kezelővel — hivatalos hídmérleget állítottak fel a gabona, a szén és egyéb áruk mérésére. A piaci helypénz szedését többször szabályozták; 1894-ben a Kereskedelmi Minisztérium is jóváhagyta az új piaci helypénz-szabályzatot. A vásárok zavartalansága érdekében 1884-ben életbe léptették — a megye által jóváhagyott — Vásártartási Szabályrendeletet, amelyben szabályozták a vásártér felosztását az állatok és különböző árucikkek elkülönítésére. A vásárokra az állatokat a század végén már csak marhalevél (passzus) kíséretében volt szabad hajtani. Az eladás a passzus átadásával és átírásával történt.

89 A fontosabb élelmiszerek kereskedők általi elővásárlását — az árak emelkedésének meggátlására — korábban is korlátozta a város. 1901-ben viszont szabályrendeletileg is pontosan megállapították, hogy a kereskedők mikor vásárolhattak bizonyos terményeket viszonteladás céljából. A város intézkedését a megye a „szabad kereskedelem" elvére hivatkozva ellenezte, de Balassagyarmat képviselő-testülete változatlanul ragaszkodott fentebbi határozatához, mert az említett elv érvényesítésénél is fontosabbnak tartotta a „fogyasztók" érdekeit.

90 A város elöljárósága 1893-ban — a helybeli kereskedők védelmében — arra kérte a kormányt, hogy Balassagyarmatot sorolja azon városok közé, amelyekben tilos a házaló kereskedés. A város többször próbálkozott, de 1898-ban is az volt a határozat, hogy a felvidéki házaló kereskedők régi szokásjog alapján gyakorolt hetivásár látogatási jogosultsága megmarad. A kereskedelem érdekei tették szükségessé 1880-ban a kereskedőtanonc-iskola létesítését.

91 A kereskedelem fellendülését a század végén — a vasútépítésen és a mezőgazdaság fokozódó árutermelésén kívül — főleg a hiteléletben bekövetkező javulás mozdította elő. Az 1860-as évek végén még csak egy pénzintézet volt a városban, a Balassagyarmati Takarékpénztár Részvénytársaság. 1872-ben létesült a Balassagyarmati Takarék- és Hitelintézet 600 000 K alaptőkével, majd rövidesen utána a Balassagyarmati Népbank (korábbi neve Balassagyarmati önsegélyző Egylet) egymillió K alaptőkével. A bankok elsősorban a kereskedelem érdekeit szolgálták, de bizonyos mértékig az ipar és mezőgazdaság fejlődését is előmozdították, illetőleg kölcsönök nyújtásával segítették az építkezést. Igaz, csak maximális biztosíték és 10—12%-os kamat mellett adtak