Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG
A kisipar helyzetében csak a 90-es évek elején következett be lényegesebb javulás a vasútvonalak kiépülésével (munkaalkalom, értékesítési lehetőség, új községek bekapcsolása a piacba), a közutak javítását kísérő forgalom növekedésével, a nagyarányú építkezésekkel és a kereseti lehetőségek gyarapodásával összefüggésben. A fejlődést mutatta, hogy az iparosok száma ismét nőtt. A 90-es évek elején sok idegen, sőt külföldi iparos kért letelepedési engedélyt a városban.. * Az ipar erősödésével egyidejűleg az ipartestület is fokozottabb tevékenységet fejtett ki. Az ipartestület évente közgyűlést és 8—10 rendes havi gyűlést tartott. Az iparigazolványokat szigorú bírálat után adták ki, s a szabadításokat, szegő dtetéseket és az ipariskolát ellenőrizték. Az ipartestület tagjainak száma 1895-ben 245 fő volt; az elöljáróság 94 tanoncot szerződtetett és 59-et szabadított, az ipariskolába pedig ebben az évben. 212 Janonc járt. 18974)en az ipartestületnek már 257 önálló és 273 segéd tagja volt." Az ipartestület első fokú hatósága az iparkamara volt, amely mellé a balassagyarmati iparttestület évenként 20 iparhatósági megbízottat választott. 76 A kisipar — a helyzetében, történt javulás ellenére — továbbra is érezte a tőkés nagyipar és a külföldről beáramló iparcikkek nyomasztó versenyét. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Nógrád-Honti Ellenzék 1896. évi egyik számának Kisiparosaink helyzete című vezércikke. Jól látta a cikkíró, hogy a kisipar prédája lett „a kedvezményes gyáriparnak s a mindent felfaló nem hivatott, üzérkedő tőkének". Megállapítja, hogy a kormány a tőkéseket támogatja pénzes hitelpolitikájával, a vám- és kereskedelmi szerződésekkel, az állami megrendelésékkel. A kisiparosok helyzetének javítása érdekében hitelszövetkezetek létesítését, személyi és egyéb hitelek biztosítását, adókedvezményt, a kézi gépek beszerzésének megkönnyítését és külső piac felkutatását ajánlja, illetőleg sürgeti77 1896 szeptemberében Budapesten az ipartestületek IV. országos kongireszszusán Balassagyarmat 3 küldötte is részt vett. A kongresszus a kisipar érdekében többek között határozatban követelte az iparosok nyugdíjügyének rendezését, az ipari szakosítás javítását, hitel, nyersanyagbeszerző és árusító szövetkezetek létrehozását, a kisipar részeltetését a közszállításban és a betegsegélyző államosítását. 78 A helyi kisiparosok helyzetén akar segíteni 1898-ban az új szabályrendelet, mely szerint a balassagyarmati hetivásárokon a vidéki kisiparosok közül csak a cserépedényesek, üvegesek és a fazekasok árusíthatnak. 79 A század végén Balassagyarmaton az iparban dolgozók száma 1065 fő volt, ami a családtagokkal együtt a lakosság 26 %-át jelentette. 1900-ban a mesterek és segédek iparágankénti együttes létszáma az alábbi módon alakult: kovács 23, lakatos 29, gépgyártásban dolgozó 18, egyéb vasiparos 20, téglagyártó 11, fazekas 64, egyéb faiparos (esztergályos, kádár) 8, tímár 2, egyéb bőriparos (nyerges, szíjgyártó, varga) 10, takács és kötélverő 30, szabó 137, cipész és csizmadia 202, ruházati ipariban dolgozó (kalapos, kékfestő stb.) 140, papíriparban dolgozó 5, molnár 5, sütő és pék 25, hentes és mészáros 43, egyéb élelmiszeripari ágban 23, vegyiparban 9, kőműves 36, ács 15, egyéb építőiparos 53, nyomdász és műiparban dolgozó (fényképész) 22, szállodás, vendéglős és kávés 128. A faiparosok száma — rövid ideig tartó visszaesés után — később is jelentős volt, a fokozódó építkezések miatt. Szövőiparral a városban mindig viszonylag kevesebben foglalkoztak, főleg Gács és Losoncapátfalva jelentős gyáripara miatt. A ruházati ipa£_kisipari szinten fejlett volt, bár a készruha behozatala 14 Balassagyarmat története 209
