Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

lábaíást a társadalmi forradalomtól lehet várni, de nem azoktól a magyar szocialistáktól, kiket az idegen vezérek vezetnek. S a legradikálisabb ellenzéki pártnak előbb-utóbb meg kell ragadnia az eszközt, és a szociális megújhodást hirdetni."

50 Az ellenzéki lap 1898 elején is célul tűzte ki ,.a népelnyomó kormányrendszer" elleni küzdést, valarnint a kíméletlen harcot a jog- és alkotmánytiprás ellen. A lap élesen támadta a Szabadelvű Pártot is, és javaslatokat tett az alsóbb rétegek helyzetének (jobb bérek, emberségesebb bánásmód stb.) javítására. Sőt, a választójog kiterjesztésének szükségességét is hangoztatta.

51 A 90-es évek végén a Nógrádvármegyei Egyesült Ellenzék Végrehajtó Bizottságának báró Jeszenszky Sándor, gróf Mailáth Géza, báró Buttler Ervin, Simonyi Dénes, Farkas Ferenc, Fáy Sándor és Hanzély Gyula voltak tagjai. 1896-ban az ellenzéki szellemű Népkörbe többek között beléptek még: Baintner Ottó, Cservenyák György, dr. Kacskovics Gyula, Sztranyavszky Géza, Áininger László. A Népkör elnöke ebben az időben Hottovinszky plébános, igazgatója pedig Horváth Danó, s a tagok száma elérte a 128 főt. Az ellenzék vezetői tehát többségükben gazdag birtokosok voltak, valamint részben jómódú és gyakran birtokkal is rendelkező ügyvédek, értelmiségiek. Az említetteket nem a politikai meggyőződés, nem az alsóbb társadalmi rétegek helyzetén való segíteni akarás vitte az ellenzék táborába, hanem a becsvágy, a politikai téren való érvényesülni akarás. Mivel az ellenzék zöme nem tudott a választásokon érvényesülni és pozícióhoz jutni — ezért azok akiket nem komoly meggyőződés kötött az ellenzékhez —, igyekeztek megegyezni a hatalmon levő kormánypárti csoporttal. Ugyanakkor a lényegében azonos osztályérdekeltségű szabadelvű párti vezetők maguk is szívesen vették az ellenzék befolyásos vezetőinek közeledését. A meggyőződésből, elveik megvalósulásáért küzdő ellenzékiek száma a századfordulón jelentékenyen csökkent, s a haladó ellenzék ereje is fokozatosan gyengült.

52 A tőkés gazdasági fejlődés és ellentmondásai A kiegyezés után a gazdasági élet fejlődése tapasztalható Balassagyarmaton is. Kedvezően befolyásolta a fejlődést, hogy a hatóságok és a helyi igazgatási szervek is igyekeztek elősegíteni a gazdasági fellendülést. Ennek érdekében gazdasági egyesületeket és felügyelőségeket hoztak létre, szakkönyveket adtak ki és terjesztettek, valamint nem utolsósorban kölcsönöket és fizetési kedvezményeket adtak beszerzésekre, takarékpénztárakat létesítettek Balassagyarmaton. Hozzáfogtak a közutak és vasútvonalak kiépítéséhez, hogy a várost ezáltal is jobban be tudják kapcsolni az ország megélénkülő gazdasági vérkeringésébe. A város gazdasági életét egyébként kedvezően befolyásolta, hogy járási és megyei székhely volt, ugyanakkor hátráltatta a gazdasági fejlődést, hogy a bányászat — ásványok hiányában — itt nem alakult ki, s mivel a 90-es évekig vasútja sem volt a településnek és környékének, nagyobb ipari üzeme sem létesült. A kiegyezés idején mégis már viszonylag sok iparos és kereskedő található a városban. Ezenkívül gyors ütemben növekedett a hivatalnokok és az alkalmazottak száma. A lakosság tekintélyes részének azonban változatlanul a mezőgazdaság volt a fő megélhetési forrása. A Balassagyarmat külterületéről 1861-ben felvett térkép használhatatlanná vált. új felmérést rendeltek el. Már 1868-ban kataszteri mérnökök dolgoztak a városban, de azok elvezénylése miatt a munka megakadt. Csak 1890-ben