Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - I. A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG

A felsorolás hihetőleg nem teljes, mert sok elpusztult településnek ma már a nevét sem ismerjük. Ennek ellenére a fenti arányokat — a honfoglalás időpontját illetően — helyesnek tekinthetjük. A két hadrend névsorában ugyanis jól megkülönböztethetők az elővédek (Nyék és Jenő), a hátvédek (Tarján és a kabarok), valamint a két-két hadtestből álló zöm (Megyer és Kürt-Gyarmat, illetve Kér és Keszi). Az egész beosztás a támadás és nem a védekezés stratégiájára volt alapítva. A századokként történt letelepítéseket figyelembe véve egy-egy hadrend harcosainak létszáma 12 000, a két hadrendé pedig összesen 24 000 főre tehető.

7 A Balassagyarmatnak nevet adó Gyarmat és a vidékünkön levő többi, törzsnevet viselő falu telepítését a X. század első évtizedében megtörténtnek tekinthetjük, mert az szorosan összefüggött a honfoglalás területbiztosító és az önként csatlakozó szövetségeseket ellenőrző követelményeivel. Ezeknek az akcióknak — országvédő gyepük létesítése és a meghódoltakra ügyelő földvárak őrséggel való ellátása — megtörténtét egyébként Anonymus is a honfoglalás egyik folyamataként adja elő, meggyőzően és későbbi adatokkal is igazolhatóan.

8 Az országvédő belső gyepük láncolata vidékünkön az Ipoly északi partjára nyíló völgyekben húzódott. Ennek védelmére —• viszonylag rövid szakaszon — 1 Nyék, 1 Keszi, 1 kabar Kóvár, 1 Kér, 1 Kürt és 2 Gyarmat törzsnevet viselő hadat telepítettek. Az egyik Gyarmat kivételével ezek mind a folyó északi partján helyezkedtek el, mégpedig úgy, hogy Nyék és (Haraszti) Gyarmat kivételével a folyó átkelőhelyeinek védelmét is közvetlenül elláthatták. Tipikusan hídfő szerepe volt a déli partra telepített (Balassa-)Gyarmatnak, tehát itt volt a folyó legforgalmasabb átkelőhelye.

9 A királyi vármegyék kialakításakor a katonafalvak lakosait a királyi várak szolgálatába állították. így került Gyarmat Hont várának kötelékébe. A lakosság katonáskodó elemei várjobbágyokká lettek. A nem katonáskodó szabadok, félszabadok vagy szolgarendűek — kovács, nyeregkészítő, fegyvergyártó, bognár, molnár, halász és a csak földműveléssel és pásztorkodással foglalkozók —, ha éltek itt ilyenek, a vámépek sorába kerültek. Szinte kétségtelen, hogy éltek a faluban vagy annak határában valamelyik pusztán — ilyen volt a nyomtalanul eltűnt Edőcs, amelynek emlékét az egyik malomhely őrizte meg — rabszolgák is, akik teljesen jogtalan, vagyontárgynak tekintett emberek, akiket Hont megyében még 1330 táján is a birtokkal együtt adtak és vettek. Gyarmat telepítése óta falu volt. Katonáskodó és dolgozó szabad emberek közössége, akiknek szolgáik és rabszolgáik is voltak. Erre a közösségre nem a vérségi kötelék, hanem az együttlakás és a falu határain belüli együttgazdálkodás volt a jellemző, ami a földközösségben nyilvánult meg. Ez a gazdálkoJobb oldal Bal oldal törzsnév helynév törzsnév helynév Nyék 25 Jenő 25 Megyer 30 Kór 41 Kürt-Gyarmat 40 Keszi 40 Tarján 14 Kabar 10 Összesen 109 Összesen 116