Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

dettől fogva — kivéve a török hódoltság időszakát és a város pusztulása utáni rövid időszakot — megyeszékhely volt. Ezzel szemben Losonc 1597-ig még megyei gyűlést sem tartott, megyeszékhely pedig sohasem volt (csak Fülek volt egy időben, a gyűlések pedig különböző helyeken, rövid ideig Szügyben voltak). A vármegye 1790-ben ismét visszatelepedett Balassagyarmatra. Az 1830-as években, amikor szűknek bizonyult a balassagyarmati székház, korszerűbb megyeház terve merült fel, akkor „felébredt Losonc városának versenyvágya, és megkísórlé az átköltöztetés érdekében a testvérharcot, de az eredményre nem vezetett". A Nógrádi Lapok 1890. évi 17. számában Pajor István írt vezércikket a székhely kérdésében. Kimutatta, hogy a megye nagy részének érdeke a székhely Balassagyarmaton maradása. Emellett az országos érdek is ezt kívánja, mert az utak mindenfelé jók, a távírda-összekötitetés is megfelelő, de a kulturális szempontok is ezt indokolják. A lap ugyanezen számában egy másik cikk szintén meggyőzően cáfolja Losonc érveit: „És a szerénységgel megegyeztethető-e, hogy Losonc város, melynek fejlődési, haladási képessége önmagában (saját maguk írták!), megyei székhely nélkül is megvan, elkívánja, elvegye Balassagyarmatnak úgyszólván egyetlen fejlődési, haladási fő feltételét: a székhelyét!" A városi képviselő-testület elhatározta, ha mégis sor kerül az áthelyezés hivatalos indítványozására, az ellenakció kifejtése érdekében bizottságot küld ki, amely — élén Szontágh Pállal — egy nagyobb megyei bizottsággal működne együtt. A város rövidesen valóban küldöttséget menesztett Horpácsra Szontágh Pálhoz, aki vállalta a bizottság elnökségét. Elismerte Balassagyarmat félévezredes megyeszékhely-jogát, s Losonc fellépését indokolatlannak tartotta. A Losoncon április 28nra egybehívott konferenciával szemben mielőbb összehívandámaik tartotta a gyarmati párt megyei értekezletét is.

36 Április 28-án a Losonc-pártiak gróf Gyürky Ábrahám országgyűlési képviselő vezetésével és mintegy 40 megyebizottsági tag részvételével — a losonci Kaszinó helyiségében — valóban megrendezték a szóban forgó értekezletet. Balassagyarmaton 1890. május 2-án volt az ellenértekezlet a megyeszékhely ügyében, ahol a „balassagyarmati álláspont" támogatása céljából — Szontágh elnöklete mellett — kb. 130-an jelentek meg. A helyi újság a következőkben számolt be az értekezletről: „Annál lélekemelőbb volt a május 2-i értekezlet, melyen tüntető nagy számban jelentek meg a vármegyei bizottság azon tagjai, kik történelmi jogalapon állva a vármegye székhelyét nemcsak a jog és igazság, de a jó közigazgatás érdekei és pénzügyi tekintetek végett is meg akarják menteni a losonci kapzsiság ellenében. Ilyen impozáns értekezletre nem is emlékezünk vissza." A Nógrádi Ellenzék 1890. júliusi számában nyílt valótlanságnak mondja, hogy országos, nemzeti vagy megyei érdekek követelnék a megyeszékhely áthelyezését. Ugyanakkor élesen bírálja Pulszkyt és Gyürkyt, mert „Pulszky agyafúrt fejében pokoli tervek születnek, és gróf Gyürky főispán megmutatta, hogy sok hihetetlen dolgot képes keresztülvinni". Végül leszögezi, hogy „az ország egyik városának a másik vesztére törni bűn a nemzet ellen, és ezt még nyíltan ki is kiáltani — országos gyalázat". Losonc óhaja és terve nem valósult meg, a megye székhelye Balassagyarmat maradt. A két város érdekellentétei és összeütközései ezzel azonban még korántsem szűntek meg. Az ellentétek nemegyszer gazdasági téren, közelebbről a vasútépítésekkel összefüggésben is felmerültek.

37 Losonc az aszódi vasútvonalhoz való hozzájárulását feltételekhez akarta kötni, illetőleg különleges előnyök (MÁV üzletvezetőség) szerzésére igyekezett