Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IV. AZ 1848—1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

csak a hó végén tudja megfizetni Thomka Sándor ügyvéd útján.

91 A két iratból kiderül, hogy a város nemcsak vett fel kölcsönöket, hanem kölcsönzött is, és ha neki felmondták a tőkéket, ő is felmondta kintlevőségeit. Igen érdekes eset fordult elő ezzel kapcsolatban 1849 nyarán, a magyar bankjegyek elértéktelenedésének idején. Aninger Bertalan még korábban felmondta a városnak kölcsönadott 500 ft-ját, de azt egy idő óta semmiképpen sem akarta felvenni, a város pedig mindenféleképpen ki akarta fizetni. 1849. augusztus 2náne tárgyban „intő levelet" is intéztetett a tanács Plachy főszolgabíró és esküdtje útján a pénzt felvenni nem akaró hitelezőhöz.

92 Nyilvánvaló, hogy a város Kossuthbankóban akart szabadulni adósságától, a hitelező viszont semmi esetre sem akarta azt elfogadni. A városi tanács nemcsak a saját pénzügyeivel, hanem a lakosságot érintő hitel- és egyéb követelési ügyekkel is foglalkozott. Ezek sorában sok a lényegtelennek látszó, de mégis korjellemző adat, amelyek áttekintése a mindennapok életének hátterére derít világosságot. 1848. május 9-én Hlinyitzky András — aki „több évek előtt megházasodván, elvette Nagykürthről néhai nemes Turtsányi József özvegyét egy árva leányával, azzal nevezetes vagyont kapott, azt elköltötték, s több ízben egymás nélkül éltek, most ugyan felesége nála halt meg" és a temetési költségeket többen viselték — azzal a kéréssel állt elő, hogy a tanács a halálos beteg leány Grunya nevű egyénnél levő ágyneműjét, ami többet ér, mint az azokra adott összeg, ne engedje elkótyavetyélni.

93 Az ügy nemes özvegyasszony és nem nemes férfi házasságához is szolgáltat némi illusztrációt. A vándorszínészek sorsára nézve is adatot szolgáltat Ipolyság mezőváros 1848. július 5-i átirata a balassagyarmati városi tanácshoz. Eszerint: „Bizonyos Kolárné asszonyság tisztelt Uraságtok azon megkereső levelével jelent meg nálunk, hogy Mihályfi nevű színész tag részére 5 pengő, valamint Bács úr részére 3 pengő, továbbá pedig Albertül Jakab zöldfai vendéglősnek Zárka József 2 ft 15 krajcárral adósai maradván, Balassagyarmatról eltávoztak" és Ipolyságra mentek. Innen is eltávoztak és ezért az asszonynál levő 8 ft-os, a vendéglősnél levő 2 ft 15 kr-os adósságukat csak az eltávozottak körözése útján lehet behajtani.

94 Baj volt az iparosok által elvállalt és nem teljesített munkákkal is. Szluha János takács fonalat vett át — azok megszövését ígérve — Suhajik Jánosnétól, de a takács megszökött. Az asszony tehát azt kéri, hogy Szluha ittmaradt legényével szövesse meg a tanács a fonalait. Kéri még a Szluha által elvitt tárgyak és kosztpénz tartozása árát is megfizettetni, ami 12 ft 30 kr-t tesz ki.

95 Vaizer Gábor asztalosmester pedig nem végezte el azt a munkát, amire fa vásárlása címén 10 ft előleget vett fel Kristóffy Móric kereskedőtől.

96 1848 szeptemberében 3 gazdaember 15 mázsa gyapjúnak Tótkelecsényből Balassagyarmatra való szállítását vállalta el Jaulusz Zsigmond részére. A gyapjút azonban az átadáskor nem mázsálták le, Jaulusz ezért nem akart fizetni. A tanács úgy döntött, hogy egyezzenek ki békés úton, ha nem, adják az ügyet bíróság elébe.

97 Fontos szerepe volt a tanácsnak a követelések zár alá vétele és a becsérték megállapítása tekintetében is. Így jártak el Hont megye hatóságával karöltve a balassagyarmati Fráter Jakab Illési-pusztán levő szőlejének 1848. július 4-i zár alá vételét illetően is, amikor ezt a szőlőt — mint csődtömeg részét — Elver Márk balassagyarmati „zsidóbírónak" átadták.

98 Ez az intézkedés is bizonyítja, hogy Elfér (Elver) Márknak, mint bírónak, igen tekintélyes hatásköre volt 1848—1849-ben. Nem ok nélkül volt tehát már régebbi idő óta