Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA Balassagyarmat az ország északi határán, közvetlenül az Ipoly bal partjain helyezkedik el, földrajzi értelemben a Nógrádi-medence közepén. A medence jellegű tájat a Cserhát, a Börzsöny és a határon túl fekvő Osztrovszki hegység övezi. Az Ipoly vízrendszere oldalvölgyeivel együtt a Nógrádi-medence hullámos felszínébe vágódott be. A település nyugaton Ipolyszög, délen Csesztve, délkeleten Szügy, keleten Patvarc és őrhalom területével érintkezik, északon pedig Csehszlovákiával határos, s a határvonalat az Ipoly képviseli. A geológiai ókor képződményei, kőzetei környékünkön a felszínen nem ismeretesek. E területet abban az időben tenger borította, s a belőle lerakódó üledékekből később — gyűrődés következtében — kemény kéregdarab, ún. niaszszívum keletkezett, amely a tengerből kiemelkedve hatalmas vonulatként Nyugat-Európáig húzódott. Ezen variszkuszi hegység hazánk területén levő szakasza később lesüllyedt és csak egy-nkét kisebb darabja állt ki szigetként a tengerből (Dunántúlon). Környékünkön csak az Ipolyon túli területen maradtak fenn a felszínen ókori tönkrészletek (Vepor). Balassagyarmaton a lesüllyedt ókori masszívum kőzeteit az 1910 körül végzett mélyfúrások (artézi kutak) során érték el kb. 500 m mélységben.

1 A földtani középkori (másodkor vagy mezozoikum) képződmények itt a felszínen szintén csak kisebb hegyrögökben lelhetők fel, mélyebben azonban valószínűleg nagyobb terjedelemben vannak jelen. A legidősebb másodkon képződmények, melyek távolabbi környékünkön a felszínen is megtalálhatók, a középkor elejéről (triász időszakból) valók, és a Romhány határában levő kis mészkő rögökben ismerhetők fel.

2 A környék alapvető domborzati és szerkezeti felépítésének kialakulásában a harmadkornak (újkor) volt döntő szerepe. A harmadkor elejéről való a felszínre kibukkanó mészkő és mészmárga a romhányi Kőhegyen. Az eocénban a tenger csak kisebb öblöket alkotott, ezért képződményei csak csekély maradványokban láthatók.

3 Oligocén képződmények, rétegek (vörös, tartka, szürke agyag, tűzálló agyag ősállatmaradványokkal) Bánk és Romhány vidékén, valamint az Ipoly völgyében találhatók, de ezeket néhol későbbi eredetű rétegek fedik. A balassagyarmati 520 m-es mélyfúrás alján — az ókori kristályos palák felett — levő 300 m körüli vastagságú kvarchomokos üledék is oligocén korú.

4 A miocén elején környékünk szárazulat, de rövidesen tenger borítja, majd a miocén közepén ismét a szárazulat és a tenger váltogatják egymást. A szárazföldi eredetű rétegek (kavics, homok, agyag) főleg vulkáni andezitre vagy lajtamészkőre települtek.

5 A Kárpátok felgyűrődésével és a Kárpát-medence közepének egyidejű süllyedésével kapcsolatos kéregmozgások eredményeképpen — a felemelkedett és lesüllyedt területek érintkezési vonalán — hatalmas törésvonalak keletkeztek. Ezen törésvonalak mentén (a mai Északi-iKözéphegység vonalán) már a mio-