Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
ségek is gátolták: lassan haladt a munkafegyelem javulása, nem sikerült megtalálni a versengés helyes formáit, a mennyiségi szempontok mellett háttérbe szorultak a minőségi, gazdaságossági kérdések. Több üzemben, a tűzhelygyárban, a két üveggyárban, dé'még az acélárugyárban is a gyakori anyaghiány miatti leállások, a belső munkanélküliség, a részleges munkáselbocsátások, illetve a munkanélküli fizetett szabadságolások zavarták a munkaverseny kibontakozását. Az öblösüveggyár hónapokon keresztül piacproblémával küszködött, és a raktárra termelés értelmét vette a versenynek. 2/ '° A gazdasági életben végbement változások alapjaiban erősítették meg a népi demokratikus erők, mindenekelőtt a kommunisták pozícióit, és meggyorsították az egyes pártok egymáshoz való közeledését. 1948. március 31-én a koalíciós pártok megyei pártközi értekezlete közös programot fogadott el az egység megteremtésére politikai, gazdasági, szociális és kulturális feladatok terén egyaránt. „A pártközi értekezlet egyhangúlag elhatározta — olvashatjuk a továbbiakban —, hogy a jobboldali elemek ellen a legszigorúbb harcot indítja, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati síkon is. Ezzel a munkánkkal is alátámasztjuk országos vezetőségeink nyugodtabb és őszintébb együttműködését." Ezt követően a parasztpártokban is megindult a reakciós elemek eltávolítása. A 10—15 holdas parasztok — akik eddig távol tartották megukat a kommunistáktól — megindultak a párt felé. Sőt, egyes falvak tekintélyesebb, hangadó gazdái funkciót is vállaltak, ami helyileg pozitív hatást váltott ki. 241 Időközben a két munkáspárt egyesülése az elhatározásból a megvalósulás stádiumába jutott. Április 20-tól a megyei egységbizottságok irányításával megkezdődtek az alapszervi egyesülési taggyűlések, majd május első felében lezajlottak a járási egyesítő konferenciák is. Az egyesülési taggyűlések lefolyását a két párt közötti korábbi torzsalkodások nem zavarták. A volt baloldali szociáldemokraták — általában kétharmados, vagy ennél nagyobb kommunista képviselet mellett — mindenütt bekerültek a vezetőségekbe. Még Salgótarjánban sem éreztették a kommunisták a vezetőségek összeállításánál, hogy közel 8 ezres párttagságuk mindössze 600 szociáldemokratával fuzionál. Csupán azok a volt szociáldemokrata párttagok folytatták az áskálódást, akik nem kerültek be az egyesült pártba. Különösen támadták Márkus Lajost, az SZDP volt megyei titkárát, aki időközben Balassagyarmat polgármestere lett. 2Ví Az egyesült alapszervezetek nem kis része azonban az egyesülés célját a taglétszám növelésében látta, és első terveikben már arról beszéltek, hogy minél több szimpatizáns pártonkívülit kell behozni a pártba „agitáció útján". A tagzárlat után, 1948 március végén a kommunista párttagok száma a megyében 34 688 fő volt. Ez a szám a következő hónapokban fokozatosan (áprilisban 34 705, májusban 34 847 főre) emelkedett. Az egyesülés eredményeképpen nem egészen 4 ezer taggal növekedett az egységes munkáspárt létszáma, amennyiben júniusban 38 772 főt tett ki. Az egyesült párt taglétszáma a megye felnőtt lakosságának csaknem 37 %-át alkotta. Az összes párttagok kb. egyötödét Salgótarján városban tartották nyilván. 2/ ' 3 A két munkáspártot helyileg egyesítő megyei konferenciára Salgótarjánban 1948. május 17-én került sor. 244 A konferencián 600 küldött vett részt. Az MKP Központi Vezetőségét a konferencián Szőnyi Tibor, az SZDP központi vezetőségét pedig Rónai Sándor képviselte. Az értekezlet jelszava: „Egy mun6* 83
