Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
Csökkent az érdeklődés a politika iránt. A pártrendezvényeken kevesen jelentek meg. A helyi politikai vezetők a helyzetet tévesen ítélték meg, amikor a következőképp vélekedtek: „A gazdasági bajokból adódóan egy általános nyomott hangulat uralkodik. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a medence dolgozóiból a harci készség veszett ki. Ellenkezőleg! Az a baj, hogy túlságosan radikálisak, ütnivágyóak és mindezideig nem tombolhatták ki magukat." Vagy amikor más összefüggésekben arról beszéltek, hogy „meg kellett volna szabadítani a társadalmi életet azoktól, akik még sajnos ma is fejesek ... ", „ ... ha megnyugszik a helyzet, hozzákezdünk a hangoskodók eltávolításához". 229 Az ilyen véleményeket, mivel nem szolgálták a tömegekkel való kapcsolat erősítését, az MKP központi szervei bírálták, s a politikai munka fejlesztésére ösztönözték a Nógrád megyei kommunistákat. Az MKP megyei vezetősége ezután pártnapokat és vasárnaponként 50—60 helyen népgyűléseket szervezett a párt elképzeléseinek, a helyzet javítását célzó javaslatainak ismertetése végett. A szakszervezeti vezető szervek is gyakrabban tanácskoztak bér-, ellátási és termelési kérdésekről a szakszervezeti bizalmiakkal, aktívákkal. Falun pedig a párt nagy lendülettel szervezte a Szabad Föld Téli Esték elnevezésű tanfolyamot, amelynek előadásai akutális politikai kérdésekről szóltak. 1947. november—decemberre némileg csökkentek a munkások megélhetési gondjai, az áremelkedés valamelyest mérséklődött. A gazdasági nehézségek leküzdésének arányában fokozatosan javult a politikai hangulat. Ez kifejezésre jutott abban is, hogy 1947 végén és 1948 elején ismét növekedett az MKP politikai és szervezeti befolyása. Mátranovákon közel 450 fővel gyarapodott a párt taglétszáma. Kisterenye vasútállomás MKP szervezeténél rövid idő alatt 113 fő kérte felvételét. Mátraverebélyen 185-ről 347-re nőtt a taglétszám. A salgótarjáni acélárugyárban 64 fő műszaki beosztású volt szociáldemokrata kérte felvételét a pártba. A balassagyarmati járásban 197 fő lépett át az SZDP-ből az MKP soraiba. A pásztói járásban a kisgazda- és a szociáldemokrata párt vezetői is jelentkeztek a MKP-ba. 230 Az átlépések sokasodása azonban a kommunista pártnak nem pusztán a gazdasági élet konszolidálására irányuló sikeres erőfeszítéseivel állott összefüggésben, hanem közvetlenül azzal a törekvésével, amely egyre erőteljesebben a két munkáspárt egyesülését szorgalmazta. 1947—1948 fordulóján Nógrád megyében a kommunista és szociáldemokrata pártszervezetek már 23 helyen együttműködtek. Több helyen úgynevezett egységbizottságuk is működött, s pártnapokat, gyűléseket is közösen rendeztek. A két munkáspárt közeledését, együttműködését a megye lakossága — elsősorban a dolgozó parasztság — helyeselte. A szociáldemokrata párt megyei és járási vezetői közül azonban többen ellenezték a két munkáspárt közti kapcsolatok fejlődését. Véleményük összefüggésben volt pártjuk választási eredményével. A kedvezőtlen szavazati arány okát ugyanis abban látták, hogy politikájuk, programjuk az MKP vonalvezetését követte. „Eredményesebb lett volna — mondották —, ha inkább Nyugat felé orientálódunk", s Peyer Károlyt, Nagy Ferencet és Pfeiffer Zoltánt dicsőítették. Ezért figyelmeztette Márkus Lajos, az SZDP megyei titkára a szécsényi járási titkárt: „Az MKP a munkásosztályért harcol, és ha eközben nem mindig van tekintettel ránk, ez még nem jelentheti azt, hogy ellene forduljunk. Aki
