Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
parasztságnak a kormányzásban, az ország lakossága arányában való részvételéért. A baloldali jellegű — a koalíciós politikával szolidáris — hangvételt azonban ezúttal is nem egy helyen „megtörték" a szélsőséges kommunistaellenes és nacionalista megnyilatkozások, főleg a falusi gyűléseken, az „eldugottabb" helyeken. A kisgazdapárt válságos helyzete és szemmel látható bomlása ellenére is bizakodással tekintett Nógrád megyében a választások elé, jelentős számú szavazat megszerzésében reménykedett. Az ellenzéki pártok közül — rövid időn belül kiderült — a Demokrata Néppártnak vannak a legnagyobb esélyei. A kisgazdapártnak jórészt hátat fordító katolikus papság néppárti agitátornak csapott fel. Emellett a jobboldali beállítottságú középrétegek is ettől a párttól várták leginkább a kommunista párt előretörésének megakadályozását. „Az isten, haza, magántulajdon" legkülönbözőbb formában variált jelszavai „a polgári front" egységes kiállását és a párt mögött való felsorakozását célozták. A többezer fős balassagyarmati, augusztusi választási nagygyűlésük sikere, a mintegy 20 ezer szentkúti (Mátraverebély) „búcsús" között végzett tevékenységük és a katolikus paraszti tömegek feléjük forduló szimpátiája arra engedett következtetni, hogy Barankovicsék meglehetősen kedvező kilátásokkal indulnak a választásokon. A Magyar Kommunista Párt tehát a szavazatoknak pontosan 37 %-át szerezte meg. Az 1945-ös választásokon a párt csak az ipari jellegű, illetőleg zömmel ipari foglalkozásúak által lakott járásokban szerzett abszolút többséget, most az egész megyében az első helyre került. A Nógrád megyei kommunisták a választások előtt 42 ezer szavazatra számítottak és 48 306 szavazatot kaptak, kb. 15 ezerrel többet, mint 1945-ben, ami 10 százalékos növekedésnek felel meg. A választási eredmény értékét növelte, hogy a szavazók most tudatosabban, alaposabb megfontolás alapján szavaztak, mint 1945-ben. Az eltelt két év alatt sokat tapasztaltak, világosabbá vált számukra, hogy a pártok milyen célokért küzdenek, jobban érzékelték a szavak és a tettek viszonyát, látták, ki és hogyan valósítja meg napi és távlati céljait. Az ipari munkásság után a szegény parasztság zöme és a nők jelentékeny hányada is az MKP-ra, a népi demokratikus fejlődésre szavazott. Az MKP-ra adott női szavazatok száma 6 ezerrel volt több, mint 1945-ben. A balassagyarmati járásban, illetve Balassagyarmat városában a női szavazatok száma háromszorosan, a rétsági járásban kétszeresen volt több, mint két évvel ezelőtt. Balassagyarmaton háromszorosára emelkedett az MKP-ra szavazók száma, a rétsági, balassagyarmati, sziráki járásban pedig kétszeresére. A szécsényi járásban viszont a párt mindössze 800 új szavazatott szerzett. 1945-ben a salgótarjáni járás után az MKP itt volt a legerősebb, így oly nagymértékű növekedésre a járásban nem is lehetett számítani, mint másutt. De a járási bizottságnál folyó munka nem kielégítő színvonala, a gyakori titkárváltozás, s főleg a szécsényi pártszervezet belső ellentétei is hozzájárultak a fejlődés lassulásához. Az 1947. augusztus 31-én megtartott országgyűlési választás Nógrád megyében a következő eredménnyel zárult:
