Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

A kommunistaellenesség szovjetellenességgel is párosult. „Mi nem a Szovjetunió, hanem a Nyugat felé kell hogy orientálódjunk" — így agitáltak a választások előtt. Az MKP-hoz való viszonyt mutatta az is, hogy választási nagygyűlését — melynek előadója Kádár János elvtárs volt — provokatív módon megzavarták. A városba teherautón érkező budapesti, ózdi lakosok kommunistaellenes jelszavak kiabálásával, lármázással a gyűlés szétoszlatására törekedtek. A rendezőgárda, az aktivisták, majd a támogatásukra sietők elszigetelték az akciót és csak Kádár János személyes közbelépése akadályozta meg a tömegverekedést. A párton teljesen érthetetlen elbizakodottság lett úrrá, pedig sem a munkások, sem a parasztság között nem volt kellő befolyása. A salgótarjáni választási nagygyűlésen — ahol diósgyőri és ózdi szociáldemokrata munkások is részt vettek — mindössze kétezren voltak.

225 Nógrád megyében 1947-ben is inkább csak a középrétegekre — kisiparosokra, kiskereskedőkre s a szellemi foglalkozásúak egy részére — támaszkodhatott, bár kétségtelenül a munkásság és a parasztság körében is voltak hívei. Eszmei, politikai és szervezeti egység hiányában indult a választási küzdelembe, s így jelentős sikert már eleve nem érkezett el. A Nemzeti Parasztpárt — a koalíciós pártok közül — az 1947-es választási kampányban is a „legcsendesebb" párt volt a megyében, bár 1945-höz képest fejlődése kétségtelenül számottevő volt. Az NPP választási agitációja döntően az újgazdák, a parasztság alsóbb rétegei felé irányult. A kiosztott földek telekkönyvezésének mielőbbi befejezését, a kisárutermelő paraszti gazdaság anyagi támogatását, a „kert-Magyarország" megvalósítását követelte. Ebben az összefüggésben foglalt állást a földművesszövetkezetek és az egyéb paraszti társulások mellett is. Egyetértett a hároméves tervvel, de azon belül a mezőgazdasági beruházások növelésének a fontosságát hangsúlyozta. Ugyanakkor a „nemzeti" jelleg kidomborításával olyan rétegekre is hatni kívánt, amelyeket önmagában a paraszti követelések nem túlságosan vonzottak. Érdekes és a párt szempontjából hasznos „színfolt"-ot jelentett választási agitációjában a népi kollégisták viszonylag nagy számú részvétele. Nem hangsúlyozta ugyan a kommunista párttal való barátságát és együttműködését, de szinte az egyetlen volt, amely nem is nagyon tett engedményeket a kommunistaellenesség terén. A Független Kisgazdapárt az összeesküvés leleplezése és más jelentős események (a kisgazdapárti miniszterelnök, Nagy Ferenc eltávolítása) tehertételével indult a választási küzdelemnek. Kezdeti bizonytalanságát, zavarát igyekezett mielőbb leküzdeni. A választási csatában mintegy 80 képviselője járta Nógrád falvait, országos vezetői, jó szónokai beszéltek a választási gyűléseken, aratóünnepségeken. A dolgozó parasztságnak mindenekelőtt a pártban kialakult helyzetet igyekeztek megmagyarázni. A pártban történtekért döntően a központi szerveket tették felelőssé — a pártba befurakodott nem odavaló jobboldali elemek, akiknek semmi közük nem volt a haladó múltra visszatekintő kisgazdák mozgalmához. A jobboldali elemeknek a pártból való kizárása — mondották — a párt megerősödését jelenti. Gyűléseiken azt hangsúlyozták, hogy a párt most újból a kisparasztok pártja lesz, a dolgozó parasztság követeléseiért száll síkra, a magántulajdon, a vallás védelmében, a