Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

száma. A közmunka kevés és inkább csak szezonjellegű volt. A megye törvényhatósági bizottsága és a közigazgatás vezetői igyekeztek enyhíteni a munkanélküliséget, Balassagyarmaton pl. újjászervezték a seprűgyárat, Kiskéren üzembe helyezték a korábbi években működő szénbányát. Sok község — Diósjenő, Buják stb. — vezetői javaslatot tettek a föld „megkutatására", mert ott szerintük szén, érc és kvarchomok előfordulások vannak.

182 Ezek a javaslatok, erőfeszítések valamelyest enyhítettek ugyan a helyzeten, de a munkanélküliséget egyedül az iparosítás erőteljesebb fejlődése csökkenthétté lényegesen, illetőleg szüntethette meg. A földosztás erkölcsi, politikai hatásaként a dolgozó parasztság hihetetlen szorgalommal igyekezett leküzdeni a nehézségeket. A vetésterület nagysága a megyében 1946 őszén elérte a háború előttit. A megyei, községi szervek az igaerő ésszerű felhasználásának megszervezésével, valamint más jellegű támogatással, tanácsokkal segítették az új és régi birtokosokat a szakszerű gazdálkodás meghonosításában és a mezőgazdasági termelés fellendítésében. A társadalmi és egyéni erőfeszítéseket azonban az időjárás nem támogatta. 1946-ban a súlyos aszály miatt búzából általában 2,5 q, rozsból pedig 3 q termett kat. holdanként. Emellett a kapásnövények is gyengék voltak, a kukorica csak júniusban indult csírázásnak.

183 Az aszály súlyos következményekkel járt az állattenyésztésre nézve is. Kevés szálas és abraktakarmány termett. „Takarmánynövények: a csalamádé és a köles, a lábán leszáradt. Ezen kívül más takarmány nem volt. A télire szánt szénafélék felhasználását már meg kellett kezdeni. A kukoricaszárak igen gondos betakarítása folyik az előre látható igen nehéz helyzet miatt. A réteket legelőnek használják, míg teljesen ki nem égnek. A legelőket csak szórványosan használják, a nagy szárazság miatt a gazdák reggel nem a nyájba hajtják állataikat — írta jelentésében a főispán —, hanem külön-külön keresnek a mezőn, út- és árokpartokon, aljakban és eldugott helyeken valami legeltetésre alkalmas területet."

184 A gazdák kénytelenek voltak a takarmányhiány miatt mind a tenyész-, mind az igavonó állataik egy részétől megválni. A súlyos aszály miatt nem maradt elegendő vetőmag sem. „A sivár terméseredmény miatt a megye őszi kenyérgabona vetőmagszükséglete teljes egészében más megyéből való kiutalása szükséges" — állapította meg a főispán a Belügyminisztériumnak küldött jelentésében.

185 Az őszi kalászosokból 463 vagon volt a szükséglet, ezzel szemben csak 300 vagon állt rendelkezésre. A kormány csereakciót szervezett árpa és zab vetőmagból. A 20 %-os többlettel való visszaadás azonban nehéz feltételnek bizonyult, ezért a csere iránt csekély érdeklődés volt. Nagy igény volt a kölcsön vetőmag iránt, némi segítség e téren érkezett is. Az állam kb. 1 millió forint hitelt adott az újgazdáknak felszerelésre, állatvásárlásra. „A hitelviszonyok nem megfelelőek, az állami hitelakciókon kívül a hitelintézetek kellő biztosíték mellett rövid lejáratú kölcsönöket 13 % mellett folyósítanak, ez nem megfelelő — mutatott rá a főispán —, mert 13 %-os kamatot a mezőgazdaság nem bír el — rövid lejárat pedig komoly befektetésre nem alkalmas."

186 A nagy aszály következtében a falusi lakosság helyzete is nehéz maradt. Jellemző, hogy a szegényparasztok közül kikerülő falusi kommunisták több 5 Nógrád megye története 65