Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

munkanélküliek, ellátatlanok számát. A főispán közölte az áttelepítési kormánybiztossal: „a szlovák illetékes szervek legelsősorban a határvidékeken zárt tömbökben élő magyarságot akarták eltávolítani, és azt szlovákokkal benépesíteni. Az itt élő magyarságot a közelség folytán úgyszólván kivétel nélkül vérségi kötelékek fűzik a határ magyar oldalán levő magyar lakossághoz. Természetes, hogy amennyiben ezeknek a kitelepítésére sor kerül, ezek legelsősorban a határ magyar oldalán levő rokonaiknál fognak megállapodni és nagy részük ezeknek segítségével itt igyekszik majd új munkalehetőséget és állandó letelepedést keresni. Ezeknek a száma — megítélésem szerint — többezer lesz, nem számítva azokat, akik már eddig is átmenekültek. Ennél többet a vármegye fogadni nem tud."

1GG Végül is ennek a kérdésnek nyugvópontra jutása szempontjából is az 1948. februári csehszlovákiai fordulat, a munkásosztály hatalomra kerülése jelentett döntő állomást. Ez egyúttal kiindulópontjává vált a két állam viszonya rendezésének, a baráti kapcsolatok kiépítésének, s későbbi megszilárdulásának is. A békeszerződésről szóló párizsi tárgyalások és a baloldali erők fellépése átmenetileg visszavonulásra késztette a szovjet- és kommunistaellenes erőket nemcsak az országban, hanem határainkon kívül is. Ezért 1946-ban a nemzetközi politikában bizonyos erőegyensúly-állapot következett be. A nyílt szovjetellenes és szocialistaellenes támadás azonban valamennyi országban — elsősorban Nyugaton, de Keleten is —• megerősítette a helyi jobboldali politikai csoportokat. E csoportok Nyugaton hatalmi eszközöket kezdtek a kommunisták ellen igénybe venni, a népi demokráciák országaiban pedig „korszerű" — az adott helyzethez igazodó — polgári, paraszti blokkok összetákolásán munkálkodtak. S bár sikert nem értek el, bizonyos erőegyensúly-állapotot hoztak létre. Magyarországon a helyzet jellemzői a következők voltak: a baloldal eredményt ért el a Baloldali Blokk követeléseinek megvalósításában, a gazdasági stabilizáció terén, a munkásegység megerősítésében. A jobboldal viszont még meg tudta őrizni korábbi tömegeit, sőt nagyobbrészt államhatalmi és egyéb pozícióit is. Nacionalista, klerikális agitációval, szervezkedésekkel, merényletekkel, továbbá országgyűlési és közigazgatási tevékenységével igyekezett nyugtalanságot szítani és egy válságos pelpolitikai helyzetet előkészíteni. Ilyen körülmények között ült össze a Magyar Kommunista Párt nagy jelentőségű III. Kongresszusa, hogy állást foglaljon: fenn kívánja-e tartani az eddigi pártszövetséget, támogatja-e a békeszerződés után is az antifasiszta koalíció irányvonalát és végül, hogy mit kíván tenni a társadalom fejlődése érdekében.