Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
JEGYZETEK
6500 lakásának egytizede egy helyiségből állt, kétharmad része csak egy szobával rendelkezett, és közel négyötöd része 30 négyzetméternél kisebb alapterületű volt. A lakásoknak csak 24 %-a volt ellátva vízvezetékkel, 15 %-a fürdőszobával, és 16 %-a illemhellyel. (Nógrád megye statisztikai adatai 200—202 p.) 293 GAJZÁGÓ A. i.m. 103—104. p. Gyakran az a néhány új művelődési otthon sem tölthette be rendeltetését, ami 1949-től készült. Herencsényben az 1949 őszén épített kultúrotthonban helyezték el például a községházát, az orvosi rendelőt, a rendőrpihenőt és „kulturális célokra tulajdonképpen csak a nagyterem vehető igénybe". Hiányzott egy megyeközponti koordináció más terület szempontjából is. Gyorsan szaporodtak — főleg az első években — az igénytelenebb formák között lebonyolítható, külön helyiséget nem kívánó keskenyfilm vetítések. (1951-ben 31., 1952-ben 67., 1953-ban 93., 1955ben 111 helyen zajlott.) 295 A megyei könyvtár irányítása alá tartozott az 1951-ben létrejött három járási könyvtár (Balassagyarmaton, Pásztón, Rétságon) és az állandóan bővülő népkönyvtári hálózat (1950-ben 91, 1951-ben 136, és 1955-ben 166 volt a számuk.) Nógrád megye statisztikai adatai 1956. 227—229. p., CSONGRÁDY B. i.m. 18—42 p. 290 A tanulói létszám évről-évre csökkent, ezért fordulhatott elő, hogy amíg 1949-ben 53, addig 1951-ben 49, és 1952-ben 50 tanuló jutott egy osztályteremre. 297 |gy az e gy osz tályteremre jutó tanulók száma — az összes tanulói létszám stagnálása mellett — lényegesen csökkent: 1953-ban 46-ra, 1955-ben 44-re. Nógrád megye statisztikai adatai 1956. 223—224. p., MOLNÁR PÁL: Nógrád megye kulturális és egészségügyi fejlődése 1945—1956. 29. p. és 40—41. p. 298 1949-ben a megye három középiskolájában (a salgótarjáni és balassagyarmati gimnáziumban, valamint a salgótarjáni kereskedelmi iskolában) 813-an, 1953-ban pedig már 7 középiskolában 2099-en tanultak. 299 A salgótarjáni kereskedelmi középiskola 1950-ben közgazdasági technikummá szerveződött, hogy adminisztrációs középkádereket, könyvelőket, statisztikusokat képezzen az üzemek számára. (Gépipari technikus képzés indult 1950-ben a salgótarjáni gimnáziummal közös igazgatásban, amely a technikum épületének elkészülte után (1954) önállósult. Szécsényben mezőgazdasági technikum létesült (1951) a volt ferencesrendi kolostorban a gazdaképző iskola átalakításával. Az alsófokú oktatás pedagógushiányának enyhítésére 1951-ben Balassagyarmaton a tanonciskola épületében tanítóképző felállítására került sor. Emellett a pásztói polgári iskolában közös igazgatásban közgazdasági technikum és gimnázium létesült. (1954-ben a technikum megszűnt.) Az új iskolák megalakulásával együtt bővítették a diákotthoni hálózatot: a két városi gimnázium fiúkollégiuma mellett 18 fős leányszálló nyílott Salgótarjánban egy kaszárnya épületben és 32 fős leányotthon Balassagyarmaton, Szécsényben a volt ferencesrendi kolostor biztosított szálláshelyet a kollégistáknak. 1953-ban befejeződött Salgótarjánban a 150 férőhelyes középiskolai fiúkollégium építése. Sok új pedagógusra volt szükség, de hiányoztak letelepítésük alapvető feltételei. „Anyagi helyzetük, lakásviszonyaik mindkét városban elképesztően rosszak voltak. Jellemző, hogy abban az időben a salgótarjáni gimnázium még takarítóeszközök tárolására szolgáló helyiségéből is pedagóguslakást alakítottak ki. A folyosón az albérletben lakó nevelők bútorait tárolták." (A tantestületben ezért nagy a fluktuáció. ANDRÁSSY P.—MOLNÁR P.: Nógrád megye középiskoláinak története 30—66. p,. Nógrád megye statisztikai adatai 1956. 224—225. p. 300 Jól mutatja ezt az a tény, hogy amíg az 1951. évi 1650 fős középiskolai tanulólétszám 1956-ban 1934-re nőtt, addig — tanteremhiány következtében — a tanulócsoportok 53-ról csak 56-ra emelkedtek. Különösen nagy teher nehezedett (1954-ig> a közös épületben elhelyezett salgótarjáni gimnáziumra és a gépipari technikumra, továbbá a közgazdasági iechnikumra. „Az iskola falai egyre szűkebbnek bizonyultak — olvasható a salgótarjáni gimnázium iskolatörténeti anyagában. Egyre inkább állandósulni kezdett az 500-as létszám és ez nemcsak tantermi, előadótermi problémákat jelentett, de egyre jobban felszínre hozva a korszerű oktatás követelményeinek kérdőjeleit is."
