Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962

A termelékenység a szocialista iparban 12,4 %-kal emelkedett. Ezen belül a minisztériumi iparban 12,9 %-kal, a szövetkezeti iparban 17,3 %-kal emelkedett, az állami helyi iparban viszont 9,1 %-kal csökkent a termelékenység. Ez utóbbi a helyi ipar nagyfokú kibővülésének, a dolgozói létszám gyarapodásának, egyszóval az extenzív fejlődésnek a következménye volt. Az iparban foglalkoztatottak száma összesen 8,7 %-kal, azaz több mint 2000 fővel gyarapodott a három év alatt.

18

'

1 Az egységnyi termelés és a foglalkoztatottság mutatóinak egybevetéséből látható, hogy a termelés növekedésének több mint felét a termelékenység emelkedése biztosította és csak kisebb részét a létszám növekedése. A tervidőszakban 1237 millió forint értékű beruházást helyeztek üzembe, ebből 680 millió forintot az iparban és építőiparban. Az ipar összes beruházásból való részesedésének arányát évenként a következő adatok szemléltetik %-ban kifej ezve:

I8j Megnevezés 1957 1958 1959 1960 Ipar összesen 42,8 55,3 44,1 61,9 Ebből nehézipar 41,0 53,1 40,9 59,9 könnyűipar 0,3 1,0 0,5 0,2 élelmiszeripar 0,9 0,5 2,2 0,9 építőipar 0,6 0,7 0,5 0,9 A beruházások hovafordításában nem történt változás, döntően a nehéziparfejlesztést szolgálták. Ez egészségtelen volt a megye gazdaságának szerkezeti fejlődése és a foglalkoztatottság alakulása szempontjából egyaránt. A beruházások belső összetételében viszont jelentős változás következett be. Évről évre csökkent az építésre, ugyanakkor jelentősen növekedett a gépi berendezésekre fordított hányad (%-ban kifejezve):

180 Megnevezés 1957 1958 1959 1960 Építés 71,3 64,7 56,7 42,7 Gépek, technikai berendezés 12,1 19,9 30,8 41,7 Egyéb 16,6 15,4 12,5 15,6 E számok hűen mutatják az ipari üzemekben megindult rekonstrukciós folyamatokat, pontosabban a beruházási politikának azt az új vonását, amely az új üzemek létesítése helyett inkább a maglévő berendezések korszerűsítését tűzte ki célul. Az ellenforradalom után a megye iparszerkezetében lényeges változás nem történt, továbbra is a nehézipar, ezen belül pedig a szénbányászat dominált. Sőt a bányászat szerepe megnőtt, olyan értelemben, hogy a kialakuló új bérezési formák következtében fokozódott a munkaerőre gyakorolt szívóhatása. 1957-től a széntermelés emelkedése már nem az új aknák megnyitásának, hanem a működő üzemek korszerűsítésének volt az eredménye. A szénminőség jelentős romlása miatt (1960-ban 2819 kalória) ebben az időszakban vált a Nóg-