Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
vágatok aránya az összes nyitott vágathoz viszonyítva az 1957. évi 12,1 %-róí a tervidőszak végére 22,1 %-ra emelkedett, ami csaknem 48 km hosszú vágatot jelentett. 164 A korszerű biztosítás elterjesztése érdekében a Szénbányászati Tröszt hajlító üzemet létesített Kisterenyén, ahol hideg hajlítással új anyagból képezték a megfelelő méretű profilvasakat. 1958-tól kezdve terjedt el a tröszt területén a fejtési munkahelyek korszerű acéltámos biztosítása. A kiselejtezést a Gáti II. és Tiribes-aknában végezték. Mindkét aknában az új biztosító szerkezettel nagyobb előrehaladási sebességet, jobb termelési és gazdálkodási eredményeket értek el. Így a bányászok aránylag rövid idő alatt megkedvelték. Ennek hatására Kányás-aknán, majd 1959-ben Gusztáv-aknán és Kisteleken is újabb acéltámos frontfejtés indulhatott be. Ezzel a frontfejtéssel kitermelt szén részaránya az 1957. évi 7 %-ról 1960-ra 12 %-ra növekedett. 105 A műszaki fejlesztési tevékenységet segítette az újító mozgalom fellendülése. 1957 és 1960 között 506-ról 1448-ra nőtt a benyújtott és 361-ről 551-re a megvalósított újítások száma. Az újítások számának növekedését nagyban előmozdította a bányarakodás és szállítás gépesítésének fokozatos elterjedése. A korszerű termelésirányítás megteremtése érdekében 1958-tól fokozatosan továbbfejlesztették a bányák hírközlő hálózatát. A termelőmunka műszaki színvonalának emelése mellett jelentős összegeket — 1959-ben 5,1 millió, 1960-ban 6,8 millió forintot — fordítottak geológiai kutatásokra. 100 A szénbányászat műszaki fejlesztésének ilyen nagymértékű felkarolása azt mutatja, hogy a megyei vezetés megértette: a nógrádi bányák csak úgy maradhatnak versenyben a szénpiacon, ha minőségi termelést folytatnak. Ezt a felismerést tükrözi a megyei pártbizottság 1959. márciusi ülése is, ahol erőteljesen kihangsúlyozták, hogy: „A szénbányászatnál nem lehet a mennyiségi terv emelésére törekedni, a szén alacsony kalóriaértéke miatt. A szénbányászat alapvető feladata a minőség megjavítása..." Ebbe az irányba szorították a megyei vezetést az országos párt- és állami szervek is. A megyei pártbizottság említett ülésén részt vevő központi kiküldött például szóvátette, hogy Nógrádban a gyenge minőség miatt szénkészletek halmozódnak fel, holott ilyen körülmények között a többtermelés helytelen, káros, „egyenesen büntetni kell". Hangoztatta: „ha nem akarják, hogy aknákat leállítsanak, olcsóbban és jobb minőségben kell szenet termelni". 10 ' A második 3 éves terv célkitűzéseinek megfelelően a gyáriparban ugyancsak a műszaki fejlesztés kérdései állottak középpontban. Nógrád megye üzemei számára ennek alapvető jelentősége volt — hiszen mint említettük—(meglehetősen elavult technológiával rendelkeztek és gyártott termékeik is korszerűtlenek, drágák voltak. „Ipari üzemeink műszaki színvonala — mutatott rá a megyei pártbizottság 1959. márciusi kibővített ülésének határozata — az országosnál alacsonyabb. Korszerűtlen alacsony termelékenységű gépekkel és termelő berendezésekkel dolgoznak. Gépparkjuk jórésze megközelíti az elhasználódás határát. Ezért fokozottabb mértékben kell gondoskodnunk kicseréléséről. Üzemeinkben ez a munka megkezdődött, de a fejlődés üteme lassú." 168 A műszaki fejlődés meggyorsítása végett a kormány 1959. január 1-től műszaki fejlesztési alap létesítését rendelte el. Az ipar műszaki-technikai fejlődése a megye jelentősebb üzemeinek re-
