Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártoknak, mindenekelőtt a kommunista pártnak kiemelkedő szerepe volt a nemzeti bizottságok működésének irányításában és segítésében csakúgy, mint a közigazgatás helyreállításában. A népi demokratikus átalakulás első hónapjaiban a nemzeti bizottságok fontos feladatokat láttak el — sikeresen — az élet megindításában. A nemzeti bizottságok megalakulása 1945 első napjaiban kezdődött meg a megyében és április végére fejeződött be. Salgótarjánban az 1945. január 2-án megalakult párt vezetőség egyik első lépése a városi nemzeti bizottság életre hívásának kezdeményezése volt. Ugyanez történt lényegében Baglyasalján, Bocsárlapujtőn, Nemtiben, Zagyvarónán és más községekben is. Balassagyarmaton 1945. február 18-án szerveződött meg a nemzeti bizottság. Nevében a „vármegyei" központi jelzőt is használta, mert mint írták: „jogaikat az egész megye területén gyakorolják, az egész megye területén várják és kérik a bizottság intézkedéseit".

57 A bizottságokat általában a pártok közötti paritás elvét alkalmazva és a lakosság összetételét tükröző érdekeltségi alapon állították össze. Az iparvidék nemzeti bizottságaiban a munkások számszerű többsége volt a jellemző. Itt mindenütt az MKP volt többségben. Salgótarjánban a nemzeti bizottságnak 25 kommunista és 5 szociáldemokrata tagja volt; 10 fő a bányászokat, 17 fő pedig az ipari munkásokat képviselte benne. Mátraverebélyen a többség építőmunkás és bányász volt. Somoskőújfaluban 4 bányász, 2 kisiparos volt tagja a nemzeti bizottságnak. A szécsényi járásban viszont nagyjából fele arányban munkások, illetve parasztok és egyéb foglalkozásúak a tagjai a nemzeti bizottságnak. Pilinyben a 20 tagból 11 az MKP, 7 a FKGP tagja, 2 pedig pártonkívüli. Etesen a 25 tagú bizottságba minden párt egyformán 5 tagot küldött. Az MKP 5 tagja közül 3 bányász és 2 bányaiparos volt, a kisgazdapártnak mind az 5 tagja földműves volt, az NPP-t 4 földműves, 1 bányász, az SZDP-t 2 bányász és 3 értelmiségi, a PDP-t pedig 5 kisiparos képviselte. A sziráki járási nemzeti bizottságban viszont már az FKGP volt többségben 13 küldöttel, míg az MKP-t 6, az SZDP-t 3 küldött képviselte. Az elnöki tisztet is kisgazdapárti küldött látta el.

58 A nemzeti bizottságokban — a községi bizottságoktól a megyei bizottságig, az esetek többségében a vonatkozó rendelet szellemének megfelelően — a társadalom minden rétege, osztálya helyet kapott. Még az egyházak képviselői is megtalálhatók (járási, megyei szinten), Érsekvadkerten például az apátplébános volt a községi nemzeti bizottság elnöke. A nemzeti bizottságok tevékenységét mindenütt a kezdeményezés, szervezőkészség, sokoldalúság, más szervekkel való szoros együttműködés jellemezte. Munkájuk az élet úgyszólván minden területére kiterjedt. A nemzeti bizottságok munkájának sokoldalúságát mutatta, hogy jelentéseket kértek az ipari üzemektől, kisiparosoktól, mezőgazdasági üzemektől és a lakosságtól a háborús károkról, a készletekről, az élet megindulásáról. Salgótarjánban — az üzemi bizottságokkal karöltve — segítettek hitelt szerezni a kormánytól a termelés megindításához és az üzemi munkások fizetésének fedezésére. Nagy gondot fordítottak továbbá a vasutak és utak helyreállítására, összeírták a szükséges munkaerőt, beosztották és útbaigazították őket. A mezőgazdasági termelés megindításához igaerőt, vetőmagot szereztek, s a paraszt-