Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
szélhetünk, addig az utóbbiaknál már traktort, vetőgépet és más gépi eszközöket is találunk. A módos- és gazdagparasztok egyébként döntő szerepet játszottak a községek társadalmi, politikai életében, vezetésében is. Néhány nagyobb kereskedőt és tehetősebb iparost leszámítva, a kisiparosok és kiskereskedők nagy része — városon és falun egyaránt — alig valamivel élt jobb körülmények között, mint az ipari szakmunkások és a középparasztok átlaga. Az állami és magántisztviselők, alkalmazottak aránya, valamint a papság létszáma nagyjában megegyezett az országossal. Az egyetemet és főiskolát végzett értelmiségiek száma azonban igen alacsony volt. A bányászatban 31 bányaművelő, illetve gépészmérnök dolgozott. A különböző iparágakban azonban még ennél is kevesebb, mintegy 25 fő. Ezenkívül 50 bíró, ügyvéd, 35 orvos, 18 gyógyszerész és 16 állatorvos tevékenykedett a megyében. Az irodalom és a művészet terén pedig 7 fő keresett megélhetést. Az értelmiségiek között a pedagógusok voltak a legnagyobb számban képviselve. De a 419 pedagógusból mindössze 40 fő működött középfokú iskolában, illetőleg a szakoktatásban. 10 Az értelmiségiek többségét — családi és egyéb kapcsolatai révén — meglehetősen szoros szálak fűzték a tőkésekhez és földbirtokosokhoz. S ahol ilyen kapcsolatok nem voltak, ott viszont az anyagi és erkölcsi függőség szabályozta, illetőleg határozta meg a helyzetüket. A műszakiak általában csak addig maradhattak állásukban, amíg megfelelően „képviselték" a tőkést, amíg a munkatempó fokozásával alacsony bér mellett maximális profitot biztosítottak. Az orvosok „pacientúrája" természetszerűleg döntően szintén a tehetősebbek köréből „toborzódott", hasonlóan az ügyvédekéhez, akik ugyancsak elsősorban a gazdagok jogi képviseletét látták el. Az egyházi iskolákban működő pedagógusok a plébánosoktól, az ún. társulati iskolákban tevékenykedő tanítók pedig a gyárak és bányák igazgatóitól, vezetőitől függtek. Mindezek a körülmények nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az értelmiségiek közül — felszólításra — többen Nyugatra távoztak a háború végén, illetve az itthonmaradottak közül sokan „jobbfelé" tájékozódtak, vagy passzivitásba vonultak. A MEGYE GAZDASÁGÁNAK HÁBORÚS KÁROSODÁSA. A POLITIKAI PÁRTOK ÉS A NÉPI SZERVEK MEGALAKULÁSA, ERŐFESZÍTÉSEK AZ ÉLET MEGINDÍTÁSÁÉRT A felszabadulás után az új élet megindításának legnagyobb akadályát a rendkívül súlyos háborús pusztítások jelentették. Nógrád megye a háború okozta károk, anyagi veszteségek tekintetében — a megyék sorrendjében — a harmadik helyen állt az országban. 17 A német fasiszta hadsereg speciális alakulatai és nyilas kiszolgálóik tervszerűen, nagy szakértelemmel fosztották ki az iparvidéket. Emellett a hadműveletek során is további jelentős károk keletkeztek mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Az üzemek megbénításának már 1940-ben elkészült tervei szerint a Honvédelmi Minisztérium, az ipari tárcák és a vállalatok budapesti központjai
